A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

179

csolatukat a családtagok, amikor az egyikük ideiglenes távozásával „megszakad".

Ugyanezt szolgálják a különféle szociális normák: ruházkodási és viselkedési szokások. Eligazítanak a kérdésekben, hogy pl. elmehet-e az asszony szórakozni özvegy szomszédjukkal, míg férje kórházban fekszik. Lakodalmaskodhat-e a család, ha az apát a napokban temették el stb.

7. A családi viszonyok szabályait megállapíthatjuk szociológiailag és pszichológiailag is.

A családrendszerben a szerepek rendeződhetnek a szociológiai egyenlőség vagy különbözőség elve alapján. Szimmetrikus szereposztás szerint a családtagok egyenértékűek, de ez nem azt jelenti, hogy a feleség is akkora és olyan cipőt visel, mint a férje, vagy az ötéves Pistike is akkora adagot kap ebédre, mint édesapja. Nem ritka ugyan napjainkban, hogy az igazi és jól értelemezett egyenértékűség helyett egyenlősdit játszik a család: mindenki parancsol, egyszerre beszél stb. Komplementáris szerepben viszont a családtagok kiegészítik egymást, egy bizonyos elfogadott ranglétra szerint.

Szerintem, mindkettőből szükség van minden családban egy- egy adagra.

Másrészt minden beszédnek és viselkedésnek megvannak a maga pszichológiai szabályai: stílusa, formája . . . Másképpen fejezi ki érzelmeit az asszony férje iránt, és ismét más módon fiával vagy leányával szemben. A beszédből kiviláglik az illető lelki világa, és érzelmeire is fény derül. Nézzük meg ezt egy 8 éves fiú bántó példáján:

„Jó itt nekem, nincs semmi bajom. Mutter sokat balhézik, de

sosincs igaza. Én mindenkivel kijövök. . . Nem tudom, fater

minek ugrál annyit, mikor nem dolgozik. Mutter néha elküldi a

néger . . . anyjába "...

Ebben a családban mindenki „egyenlő". A család légköre szociológiailag és pszichológiailag is rendezetlen, kusza. Nem tudni, ki iszik, és ki fizet? Mindannyian isszák is ennek a levét. Mi lesz a gyerekből? Valószínűleg megduplázva játssza vissza azt, amit most szüleitől tanul.

8. Minden család kapcsolata bizonyos tartalmat és minőséget fejez ki, miközben vagy az első, vagy az utóbbi jut előtérbe. Amikor pl. a szülő arra oktatja kisgyermekét, hogy egyék illedelmesen, előtérben a tartalom van, de a gyerek minden szóból érzi, hogy szeretik őt. Amikor viszont az otthon ködös csendjét megtöri a feleség : Van valami érdekes az újságban? — kérdésére nem annyira felele