A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

178

Problémák és Megoldások

A jó család az élet forrása. Először és elsősorban a feleség, a férj számára. így és ezzel indul a közös élet, a szerétéiből egészen egymásnak ajándékozott két életnek a legmélyebb emberi alapokon való közössége, egysége. A házastársaknak a Másik jelenti az Otthont. Rendes körülmények között a család új (harmadik, negyedik . . . ) életnek is forrása. Teremtő módon. És ha a gyermek születésének nincsenek leküzdhetetlen akadályai, akkor az új élet születése és gondozása is elsődlegessé válik a családi élet dinamikája, túláradó természete számára. Természetes sodrású elevenségének alapvető fontosságú céljává. Mindez fokozottan igaz a keresztény családra. A hitben kötött és a hitből fakadó családi életre. Nem is lehet másként, hisz a keresztény hit arra az Istenre vonatkozik, aki minden élet bölcsője, aki maga az eleven, teremtő élet kimeríthetetlen forrása. Az alább következő „játékszabályok" is, melyeket előző számunkban kezdtünk, is azt kívánják szolgálni, hogy családi életünk (és akármilyen közösségi életünk) végeredményben az élő hitből táplálkozva és józanul valóban az eleven, a teremtő élet forrása legyen. (S. Sz.)

Teleki Béla

A CSALÁDRENDSZER JÁTÉKSZABÁLYAI II.

6. Minden családban beidegződik az elvárhatóság érzéke: mindenki előtt világos, mit várhat a másik családtagtól. Ha megfelelünk ennek a követelménynek, biztosítjuk a család életét belülről. így pl. megérzi a család, mit kíván az elutazó apa: kikísérjék-e és mi módon, milyen legyen otthona élete, míg ő távol van stb. A férj is sejti, mit vár el tőle otthon maradt hitvese. A gyermekekben is megérett: apjuk hogyan búcsúzzon el. Amikor majd anyunak telefonál, elég-e, ha őket köszönti, vagy a dróton át váltania kell néhány szót mindegyikükkel. Minden családban elevenen élnek az adott helyzetek íratlan törvényei. Megtartásukkal éppen akkor erősítik meg kölcsönös kap-