A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

177

9. A buzgó Simonnak csak a nevét őrizte meg a Szentírás.

10. Szent Pál életét az Apostolok Cselekedeteiből és magának az apostolnak a leveleiből meglehetős részletesen és pontosan össze lehet állítani.

11. Zebedeus és Szalómé fiai, Jakab és János (Mk 3,17). A nevet Jézustól kapták; valószínűleg összefüggésben áll heves természetükkel (vö. Lk 9,53—54).

12. Szent Pál kifejezetten említi, már legelső leveleiben (2Tessz 3,17), hogy tollba mondott leveleit sajátkezüleg írja alá. János a róla elnevezett evangélium hosszú ideig tartó megszerkesztésébe nyilván sajátkezű írásával is belefolyt. Általánosságban szólva az apostolok a zsinagógái iskolában hozzászoktak az ószövetség tanulmányozásához; minden bizonnyal valamennyien tudtak olvasni is, írni is.

13. Pál apostol testi szemével nem ismerte Jézust. De egyedülálló élménye, amelynek során Jézus a damaszkuszi úton megjelent neki, őt is Jézus feltámadásának tanújává és apostolává tette.

14. János testvérét, Jakabot 44 húsvétjánál előbb Heródes Agrippa lefejeztette (ApCsel 12,2). Péter és Pál Rómában szenvedett vértanúságot, nem később, mint 67-ben. A hagyomány szerint a többi apostol is - János kivételével - vértanúhalált halt. Utolsónak János halt meg Efezusban, 100 körül.

15. A görög aposztolosz szó küldöttet jelent.

16. Amint Jézus az Atya küldötte, apostola (Zsid 3,1), úgy az újszövetségi apostol Jézus küldötte, vagyis megbízottja, kiküldöttje, teljhatalmú meghatalmazottja. Mintegy Jézus második énjeként megsokszorozza az ő jelenlétét, terjeszti üzenetét. Jézus látható jelenlétének megszűntével maradandóvá teszi az ő üdvözítő munkáját; elsősorban tanúskodik arról, hogy a feltámadott Krisztus örökké él és működik tanítványainak közösségében. A Tizenkettő örökreszólóan Jézus Egyházának alapköve (Jel 21,14). A Tizenkettő továbbadja a tágabb értelemben vett újszövetségi apostoloknak és az apostoli kollégium utódainak a Jézustól áthagyományozott üdvözítő, tanúságtevő megbízatást.

Bajokat látunk Keleten, és bajbajutottunk Nyugaton. Az egész Egyház szorult helyzetbe került, szenvedő' Egyház lett. Isten ennek a szorultságnak az enyhítésére támasztotta mozgalmunkat. Mindenki jól értse meg, hogy segíteni egész mást jelent, mint a kommunisták elleni gyűlöletet vagy az egyházi tekintély elleni lázadást hirdetni. Szeretni akarjuk a kommunistákat, és az Egyház engedelmes gyermekei akarunk maradni. Nem gyűlölők vagy lázadók akarunk lenni, hanem szamaritánusok. Hagyjuk Isten irgalmára azokat, akik az Ö enge- delmével a szorult helyzeteket okozzák, vagy nem akadályozzák meg. Mi lehetőségeinkhez képest magán a lelki veszedelmen szeretnénk segíteni. Werenfried van Straaten