A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
171 hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában” (Jn 3, 17—18). És tudjuk, hogy az élő hit feltételezi, megköveteli a szere- tetet (vö. ÍJn 3,23—24). Összefoglalva: a Hitvallásnak ez a szakasza három dolgot köt a lelkünkre:- a keresztény felelős — lelkiismeretben — cselekedeteiért;- a hívők Isten előtt felelősek azért, hogy emberibb, igazságosabb, testvéribb legyen ez a világ, ahol üdvösségünket munkáljuk;- a keresztények várják Krisztus Urunk végső eljövetelét: ez a reménység élteti őket, ezért törekszenek gyakorlati szeretetükkel megmutatni, hogy Hozzá tartoznak, — Öt szolgálják legkisebb embertestvérükben is, hogy így Krisztussal lehessenek mindörökké, a- mikor Ö eljön ítélni élőket és holtakat. A Szentírás utolsó könyve e szavakkal fejeződik be: „Hamarosan eljövök, és magammal hozom a jutalmat, hogy megfizessek kinek - kinek cselekedete szerint (. . .) Aki mindenről tanúskodik, kijelenti: ,Igen, hamarosan eljövök’. Úgy legyen. Jöjj el, Uram Jézus!” (Jel 22, 12. 10). Ebben a belső szükségben, amely hitünket ostromolja, áhíta- tosabban tudjuk imádkozni a miatyánkat: Atyánk, engedd el tartozásunkat, ne hagyj kísértésbe jutnunk, szabadíts meg a gonosztól, nemcsak attól a gonosztól, amely a világban van, hanem attól a gonosztól is, amely saját szívünket tartja szorításában! De ha arra gondolok, hogyan kell az elnyomott embereknek és népeknek az Isten felszabadító uralmáról szóló üzenetet hirdetnünk, akkor szeretnék újból elcsüggedni. Bele kell gondolnunk magunkat emberileg kilátástalan helyzetükbe. Van számtalan ember, aki a létezés peremén él, és a legcsekélyebb reménye sincs arra — minden fáradozás és munka ellenére -, hogy kikerül ebből a sárból és nyomorúságból, ebből a sátáni örvényből; és vannak népek és népcsoportok, amelyek a mai hatalomösszpontosítás mellett minden olyan ábrándot feladtak, hogy szabad, emberhez méltó, önálló élethez jussanak. Mi, akik a birtoklók és szabadon rendelkezők vékony rétegéhez tartozunk, alig tudjuk ezt igazán magunk elé képzelni. Milyen hangulatban lennénk, ha azokhoz a szerencsétlenekhez tartoznánk? Szívderítőnek tartanánk, ha azzal biztatnának: Csak higgyetek, csak bízzatok? Rudolf Schackenburg
