A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

172

Tűz Tamás

HÚSVÉTI ÜZENET

Költő, egyről énekelj csak: ami most és mindig új, amit zeng a holdas éjjel és a szél harsogva fúj, kankalin zsendülve példáz, bomló levél, zöld rügyek és a cinkék dalra nyitván tarka tollú mellüket.

Egyről, amit ezren vártak kételkedve, mint Tamás.

Nyisd kerekre szempilládat, hogy az üres sírba láss, fuss szaporán Magdolnával, vidd hírül Péternek is és a népnek add tudtára, hogy él, aki benne hisz.

Pállal együtt kardot pengess, mely a századokon át lángbetűkkel írja égre hitünk fundamentumát: hogy csak érte, benne, rajta, föld felett és ég alatt tőle nyerjünk élve-halva hős erőt, mert ő a nap.

Ki legyőzte a halált is,

Krisztus, Isten egy Fia, kiért véres porba csukló tt Ágnes és Cecília.

Rajta, költő, hát kiáltsd ki, hallják meg a századok, harsogj túl tavaszt és orkánt:

Krisztuséi! Föltámadott!

(Makkó Lajos - költői nevén Tűz Tamás -1916. április 18-án született Győrött. 70. születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük a papot, az „örökifjú" költőt; és Isten áldását, a Lélek inspirációját kívánjuk, meg jó egészséget kívánunk az elkövetkezendő éveire.)