A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
164 súly felborult. 1527-ben Anglia Franciaország mellé állt Spanyolország ellen. 1526 végén Henrik szerelemre lobbant Katalin egyik udvarhölgye, Boleyn Anna iránt. 1527 tavaszán kezdte hangoztatni, hogy kétségei vannak 18 éve tartó házasságának érvényessége felől. Tervbevette a házasság pápai felbontását; mint mondotta, az elsőfokú sógorság olyan természetjogi és isteni jogi akadály, amely alól a pápa 1509-ben nem adhatott érvényes felmentést. Wolsey bíboros és Warham canterbury i érsek készek voltak a közreműködésre: megidézték a királyt, hogy feleljen bátyja özvegyével 18 éve tartó vértörő viszonyáról . .. Egyazon időben V. Károly csapatai Rómában foglyul ejtették a pápát; a nemzetközi helyzet nem kedvezett ennek a kínos ügynek. A pápa megbízást adott legátusainak, Wolsey és Campeggio bíborosoknak, hogy folytassák le a válópert, és szükség esetén hozzanak ítéletet. Katalin számára nyolc évig, haláláig tartó gyötrelmes időszak kezdődött. Amikor férjének szerelmi afférjai egyre gyakoribbak lettek, még nem sejthette, hova fejlődik a dolog. Anna nem az első szerető volt; megelőzte őt többek között maga Anna nővére. (Ez a törvénytelen kapcsolat erősebben szólt az Annával kötendő házasság ellen, mint Katalin Artúrral kötött törvényes házassága a Henrik és Katalin közötti törvényes házasság ellen. Henrik jogászai és teológusai persze próbálták feledtetni ezt a kellemetlen párhuzamot.) - Henrik nyilvánosan elvetette a királynét; helyére, egyelőre még „rendezetlenül”, egyre inkább Boleyn Anna került. Mindenütt Katalin rövid első házasságának intim részleteit tárgyalták: bíróságokon, a parlamentben, főpapi gyűléseken, sörözőkben. 1529 júniusában Katalin megjelent a két bíboros vezette bíróság előtt; bevallotta, hogy első rövid házassága nem volt elhálva; de azt is kijelentette, hogy nem ismeri el a bíróság illetékességét, és a pápához fellebbez. Campeggio bíboros elnapolta a bírósági üléseket; ezekre többé sose került sor. 1529. októberban Thomas Cranmer cambridge-i ösztöndíjasnak az az ötlete támadt, hogy az európai egyetemeket kell megkérdezni a válás ügyében; azok az egyetemek, amelyek V. Károly hatalmas birodalmához nem tartoztak, kedvező véleményt adtak. Közben a törvényhozás már készítette az utat az angol király egyházfői tisztségének kimondásához. 1533 elején Henriknek égetően sürgős lett a válás: Anna gyermeket várt. (Ez a gyermek lett I. Erzsébet angol királynő.) Nem sokkal előtte a pápa hozzájárulását adta Cranmer canterburyi érseki kinevezéséhez; de a királyt figyelmeztette, hogy a válást ne szorgalmazza^ ne próbáljon újraházasodni. 1533. januárban Henrik és Anna ti(Folytatjuk a 173. oldalon.)
