A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

164 súly felborult. 1527-ben Anglia Franciaország mellé állt Spanyolor­szág ellen. 1526 végén Henrik szerelemre lobbant Katalin egyik udvarhöl­gye, Boleyn Anna iránt. 1527 tavaszán kezdte hangoztatni, hogy két­ségei vannak 18 éve tartó házasságának érvényessége felől. Tervbevet­te a házasság pápai felbontását; mint mondotta, az elsőfokú sógorság olyan természetjogi és isteni jogi akadály, amely alól a pápa 1509-ben nem adhatott érvényes felmentést. Wolsey bíboros és Warham canter­bury i érsek készek voltak a közreműködésre: megidézték a királyt, hogy feleljen bátyja özvegyével 18 éve tartó vértörő viszonyáról . .. Egyazon időben V. Károly csapatai Rómában foglyul ejtették a pápát; a nemzetközi helyzet nem kedvezett ennek a kínos ügynek. A pápa megbízást adott legátusainak, Wolsey és Campeggio bíborosoknak, hogy folytassák le a válópert, és szükség esetén hozzanak ítéletet. Katalin számára nyolc évig, haláláig tartó gyötrelmes időszak kezdődött. Amikor férjének sze­relmi afférjai egyre gyakoribbak lettek, még nem sejthette, hova fejlődik a dolog. Anna nem az első szerető volt; megelőzte őt többek között maga An­na nővére. (Ez a törvénytelen kapcsolat erősebben szólt az Annával kötendő házasság ellen, mint Ka­talin Artúrral kötött törvényes házassága a Henrik és Katalin közötti törvényes házasság ellen. Henrik jogászai és teológusai persze próbál­ták feledtetni ezt a kellemetlen párhuzamot.) - Henrik nyilvánosan elvetette a királynét; helyére, egyelőre még „rendezetlenül”, egyre in­kább Boleyn Anna került. Mindenütt Katalin rövid első házasságának intim részleteit tárgyalták: bíróságokon, a parlamentben, főpapi gyű­léseken, sörözőkben. 1529 júniusában Katalin megjelent a két bíbo­ros vezette bíróság előtt; bevallotta, hogy első rövid házassága nem volt elhálva; de azt is kijelentette, hogy nem ismeri el a bíróság illetékes­ségét, és a pápához fellebbez. Campeggio bíboros elnapolta a bírósági üléseket; ezekre többé sose került sor. 1529. októberban Thomas Cranmer cambridge-i ösztöndíjasnak az az ötlete támadt, hogy az eu­rópai egyetemeket kell megkérdezni a válás ügyében; azok az egyete­mek, amelyek V. Károly hatalmas birodalmához nem tartoztak, ked­vező véleményt adtak. Közben a törvényhozás már készítette az utat az angol király egyházfői tisztségének kimondásához. 1533 elején Henriknek égetően sürgős lett a válás: Anna gyer­meket várt. (Ez a gyermek lett I. Erzsébet angol királynő.) Nem sok­kal előtte a pápa hozzájárulását adta Cranmer canterburyi érseki ki­nevezéséhez; de a királyt figyelmeztette, hogy a válást ne szorgalmaz­za^ ne próbáljon újraházasodni. 1533. januárban Henrik és Anna ti­(Folytatjuk a 173. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents