A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

163

Nagy Ferenc

ARAGÓNIÁI KATALIN

500 éve született és 450 éve halt meg a nyugati világ és a katolikus Egyház történelmének egyik tragikus nőalakja. Egyéni életének és politikai sorsának tragédiája egyaránt méltóvá teszi arra, hogy megemlékezzünk róla, annál is inkább, mert sorsával erős egyéniség és szinte hősies kitartás és következetesség párosult benne.

Alcalában született 1485 decemberében, Aragóniái Ferdinánd és Kasztíliai Izabella leányaként. Tehetséges, széles érdeklődésű, művelt, életkedvvel teli, mélyen vallásos, szorgalmas, fegyelmezett, maga iránt érdeklődést és rokonszenvet ébresztő leány volt, és kiváló tulajdonságait minden megpróbáltatása között élete végéig megőrizte.

Házasságát tizenötéves korában politikai érdekek szabták meg: VII. Henrik angol király legidősebb fiának, Artúrnak a jegyeseként érkezett a szigetországba. 1501 novemberében házasodott, de félje öt

hónappal később meghalt. Egy évre rá Henrik, az új trónörökös jegyese lett; sorsa azonban éveken át megalázó bizonytalanságban maradt: a két királyi apa politikai játékának sakkfigurája lett. Amikor végre VIII. Henrik (1491- 1547) 1509-ben trónra lépett, feleségül vette Katalint. A tervezett házassághoz II. Gyula pápa felmentést adott az elsőfokú sógorság alól.

Ezzel néhány évig tartó boldog korszak kezdődött. Henrik odaadó férj volt; az udvari élet virágzott. Az angolok nagyon megkedvelték spanyol származású királynéjukat. Katalin négy gyermeket szült; közülük csak Tudor Mária (1516—1558) érte meg a felnőtt kort. Amikor Henrik 1513-ban Franciaországban háborúskodott, felesége otthon ügyesen vezette az államügyeket, biztosította a háborús költségek előteremtését, és még félje egészségére és tiszta ruhájára is volt gondja. Egy skót támadás ellen mozgósította a szükséges katonaságot, és fényes győzelmet aratott. Ugyanakkor féijének átengedte saját sikereinek dicsőségét is. Katalin természetesen az angol—spanyol szövetséget mozdította elő, és sikere is volt, legalább is 1525-ig, amikor unokaöccse, V. Károly fogságba ejtette I. Ferenc francia királyt. Ezzel az európai politikai egyen