A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
152 Pilinszky János INTROITUSZ Ki nyitja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt? Lapozza fel hajnaltól-hajnalig emelve és ledöntve lapjait? Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni ki merészel közülünk? S ki merészel a csukott könyv leveles sűrűjében, ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel? És ki nem fél közülünk? Ki ne félne, midőn szemét az Isten is lehúnyja, és leborúlnak minden angyalok, és elsötétül minden kreatúra? A bárány az, aki nem fél közülünk, egyedül ő, a bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet. Babos István VAŐARMAPI GONDOLATOK Április 20 - HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA AZ IGEHIRDETÉS ÉS A LITURGIA CÉLJA A szentmise olvasmányai: ApCsel 13,14.43—52; Jel 7^>.14b—17; Jn 10,27-30. A mai evangéliumot magyarázva Aranyszájú Szent János megjegyzi: „Az, hogy nem követtek, nem azért van, mert én nem vagyok pásztor, hanem azért, mert ti nem vagytok a juhaim.” A pásztor magabiztos. Hogy nem hisznek benne, az nem a pásztornak, hanem a követőinek a hibája, akik bezárják szemüket tettei előtt. Hasonló magabiztosság tárul elénk Pál és Barnabás esetében is. Antiochiában nagy hallgatóságra találtak zsidók és pogányok között.
