A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-03-01 / 3. szám

133

törés van az életükben, szeretnék, ha gyermekeik minél jobban beolvadnának a befogadó ország kultúrájába; az emigránsnak óriási gondja, hogy az idegenben egzisztenciát teremtsen magának, „rámegy” az anyagiakra, ebben a szellemben neveli a gyereket, szeretné, ha utódja sikeres és gazdag lenne, nem kellene annyit küszködnie, mint neki... - Vagyis nem annyira a papok életében van az oka annak, hogy nincsenek új hivatások, hanem a családok életében, szellemében? A kérdést nem egyszerűsíthetjük le csupán a család problémájára sem, hisz annyi szépen élő magyar család van az emigrációban.

Nézzük közelebbről a magyar közösségek életét. Egy idősebb, elkeseredett honfitársunk panaszolta egy rosszul sikerült gyűlés után valahol: már megint a személyi ellentétek kerültek az előtérbe a közös ügy rovására, veszekedés volt az egész összejövetel beteges hiúsági problémák miatt — hát csoda, hogy a fiatalok nem jönnek közénk, messze elkerülnek minket, s ha véletlenül egy-egy betéved, hamarosan pánikszerűen menekül!? Próbáltam nyugtatni, de csak folytat- ,A templom zárva." ta: az egyházközségek sem különbek,

a legtöbb helyen veszekedés van, széthúzás, néhány ember telebeszéli a pap fejét, fontoskodik a templomban, és állandóan kerékkötő, ha fontosabb dologról van szó . . . Ugyanez az ember, tudtam róla, sok szép és jó dolgot végzett az egyházközség javára is, s bizonyára ezután is fog. - Vajon közösségi életünk olyan, mindenütt, hogy a fiataloknak nem jut esze ágába sem, hogy magyar pap legyen, inkább megy más nyelvű közösségbe, ha egyszer már vállalja a papi hivatást? Az emigráns magyarok közti hivatásproblémára ez sem lehet igazán válasz, hisz azért vannak szép számmal jól működő magyar egyház- községeink is.

Az egyik calgaryi fiatal azt is említette - s valószínűleg ő járt a legközelebb az igazsághoz —, hogy a nyugati világban a fiatal olyan környezetben, olyan ,,eszmények” és hatások alatt nő föl, hogy az teljesen elidegeníti az egyház, a kereszténység, a vallás világától. Egy- egy vasárnapra, „kirándulásszerűen” még vállalja, de hogy benne és érte éljen, az meg sem fordul a fejében. Vagy ha igen, akkor gyorsan túlad rajta a következő partin, a játékautomata közelében vagy a tévé előtt. És hogy ez fokozottan van így a magyar családokban, éppen emigráns jellegük miatt.