A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-01 / 3. szám
134 Bonyolult kérdésről van szó — amilyen mi magunk vagyunk nehéz megtalálni rá a választ. Hitbeli kérdésről, ha igazán a mélyére megyünk, nem csupán szociológiai vagy pszichológiai kérdésről. Es nem dughatjuk előle homokba, felszínes válaszok, kimagyarázá- sok leple mögé a fejünket. Szembe kell nézni vele, őszintén, még ha nem is tudunk válaszolni, hisz a probléma az elevenünkbe vág. Ünnepelnek a rezurrekcionista atyák. És imádkoznak, hogy ne csak múltjuk legyen a nyugati világban, hanem jövőjük is. Kérik az aratás Urát, küldjön újabb és újabb munkásokat, mert az aratnivaló sok. Bizonyos mértékig közös a problémánk velük. Mi is imádkozunk. Mi is szeretnénk, ha ettől-attól megcsömörlött életünkön, problémáinkon, lelki éhségünkön segítene valaki Isten nevében és kegyelmével, szeretetével. De vajon teszünk-e valamit, és ha igen, mit, hogy Isten hívását, hívásának meghallását és elfogadását elősegítsük - esetleg éppen a saját családunkban? Vajon örömmel fogadnánk-e, ha fiunk, lányunk bejelentené, hogy ő bizony szerzetes, pap, valamilyen apáca szeretne lenni? S hogy talán pont mély hitünk, életünk példája ösztönözte őt ebben? §§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§ 1 .§ Az egész keresztény közösség feladata a hivatások gondozása, hogy a szent szolgálat szükségleteit az egész egyházban kellőképpen fedezni lehessen. Különösképpen feladata a hivatásgondozás a keresztény családoknak, a nevelőknek és sajátosan a papoknak, főként a plébánosoknak. A megyéspüspökök, akiknek leginkább feladata a hivatások előmozdításáról gondoskodni, oktassák a rájuk bízott népet a szent szolgálat jelentőségéről és 7. § A nagyszemináriumba a megyéspüspök csak azokat vegye fel, akik emberi, erkölcsi, lelki és értelmi adottságaik, valamint testi és pszichés egészségük, továbbá helyes szándékuk alapján alkalmasnak tűnnek arra, hogy véglegesen a szent szolgálatra szenteljék magukat. 2. § Mielőtt felvennék őket, be kell mutatniuk keresztelési és béra szolgálatot teljesítők szükségességéről az egyházban, továbbá, különösen erre a célra létesített intézményekkel serkentsék és támogassák a hivatásgondozásra irányuló kezdeményezéseket. 2. § Gondoskodjanak továbbá a papok, különösen pedig a megyéspüspökök arról is, hogy szóban és tettben okos segítséget és kellő felkészítést kapjanak azok a férfiak, akik érettebb korban éreznek hivatást a szent szolgálatokra. (Egyházi Törvénykönyv, 233. kán.) málási igazolásukat, továbbá azokat az egyéb igazolásokat, amelyek a papnevelés szabályzata szerint szükségesek. 3. § Ha olyanok felvételéről van szó, akiket más szemináriumból vagy szerzetes intézményből bocsátottak el, szükséges az illető intézet vezetőjének igazolása is, elsősorban az elbocsátás vagy a távozás okát illetően. (Egyházi Törvénykönyv, 241. kán.) (Lásd még a 138. oldalt.)
