A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-03-01 / 3. szám

131

évfordulók stb. ünneplésében valósul ez meg. Ezek az „intézmények" felelevenítik, pezsdítik a családon belüli viszonyokat: felidézik az esküvő emlékeit, éreztetik a mézeshetek ízét, megjelenítik a lázas boldogságban töltött órákat stb. Mondják is: Emlékszel eljegyzésünk estéjére . . . Ugye, milyen boldogok voltunk az esküvő után . ..

A gyermekek születés- és névnapja felidézi a gyermekvárás szívmelengető izgalmait, a keresztelő hangulatát stb. Az elhunyt szülők vagy nagyszülők évi gyászmiséje összehozza a rokonságot, visszahozza a rajongott nagyapát, százszor elmondott meséivel, bölcs figyelmeztetéseivel . . .

Az ilyen eseményekre összeverődött fiatalok és felnőttek lendítenek egyet az érintett családokon. Ugyanakkor ezek az intézmények megkísérlik szabályozni és igyekeznek biztonságossá tenni az egyedek és családok életét: kibékítenek, összemelegítenek, figyelmeztetnek és büntetnek.

(Folytatjuk.)

Sajgó Szabolcs

EGY ÉVFORDULÓ ÜRÜGYÉN

Fennállásának 150. évfordulóját ünnepli egy kis szerzetesi közösség, a Feltámadásról elnevezett kongregáció, népszerűbb nevükön a rezurrekcionisták. — Ez a kis híradás nem kívánkozna ide, A Szívbe, mivel sem említésre méltó magyar kapcsolataik nincsenek, sem pedig nem gyakorolnak különösebben nagy hatást a világegyház életére. Egyszerű, hétköznapi szolgái a feltámadott Urnák, mint többnyire mindnyájan, mint például A Szív olvasói, írói. Mindössze 450 tagjuk van, egynegyed részt testvérek, háromnegyed részben papok. Főbb működési területük Lengyelország és Eszak-Amerika, de vannak misz- szióik Ausztráliában és Dél-Amerikában is. Tanítanak iskolákban, és plébániákon dolgoznak.

Amiért mégis írok róluk, annak az az oka, hogy életük bizonyos mértékig tükrözi az emigráns magyarok és a világegyház olyan gondját, amin újra és újra el kell gondolkodnunk. A közösség három provinciájából kettő Eszak-Amerikában van, egy Lengyelországban. Az első két provinciában már hosszú évek óta alig akad egy-két hivatás, a meglevők sorai is eléggé megritkultak, kilépések miatt a zsinat után. A lengyel provinciában viszont évente 20-30 új hivatás is akad. így a különféle munkákat egyre inkább Lengyelországból kell ellátni