A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-03-01 / 3. szám

127

Közülük Szent Gellért, aki Velencéből érkezett, Bélben (= Ba- konybél) telepedett le, de végül is kénytelen volt fölhagyni a remeteélettel, mert Csanádi püspökké szentelték (1030-ban). Lengyelországból Zoerard jött; őt később Andrásnak nevezték, és 1000 táján Nyit- ra környékén remetéskedett. Az Úr 1009. esztendejében András példáját egy Benedek nevű tanítványa követte; ő három évet töltött el igen szigorú buzgóságban, míg remetéskedése helyén, a Vág folyó mentén a rablók ki nem oltották életét, és az említett folyóba nem dobták. Majdnem egy esztendő telt el azzal, hogy keresték testét, majd amikor megtalálták, a Szent Emmerán-bazilikába, mestere sírjába temették el.

Az Úr 1047. évében (helyesen: 1038-ban; a középkori krónikákban István király halálával kapcsolatban nem ritka a dátumtévesztés.) meghalt Szent István király. A halála utáni időkben egy bizonyos Vác nevezetű, keresztény szülőktől származó és a kor fölfogása szerint eléggé előkelő ifjú az égi haza iránti szerétéiből már kora gyermekségétől fogva kerülte a bűnöket, és gyakorolta az erényeket. Midőn ifjúvá serdült, és megismerte az ifjak életét és erkölcseit, s félvén, hogy mások gonoszsága miatt az ő vele született jámborsága is elromlik, mint üdvösségének ártalmas pestisét, kerülni kezdte az ifjak társaságát, majd Visegrádtól nem messze, egy Duna melletti magányos helyre vonult vissza; ott arcával egészen a földig borulva így imádkozott Istenhez: Mindenható Isten, ki a titkok ismerője vagy, Te tudod, hogy az e vüági dolgok közül semmit sem helyeztem a Te szereteted elé. Ezért könyörögve kérlek, irányítsd kegyelmeddel akaratomat, világosítsd meg szegény lelkemet, nehogy örökre elaltassa a bűnöknek halálos sötétsége, hanem megváltásod erejével Téged mindig dicséljen és dicsőítsen. Ezt imádkozva ott éveken át minden pompájától és kényelmétől megtartóztatva szigorú bűnbánatban élt.

VÁC REMETE A PILIS HEGYSÉG BELSEJÉBE VONUL

Múló emberi hírnévtől Vác messzire futva Elbúvik, s egyedül él Pilis árnyas ölén.

Salamon magyar király idejében, azaz 1018. évben (Salamon 1063-tól 1074-ig uralkodott) három magyar herceg, mégpedig Géza, László és Ottó elment arra a helyre, ahol Vác tartózkodott; (a Magyarok Krónikája szerint) Géza ott várost alapított, s azt a remetéről Vácnak nevezte el. Mikor életszentségének híre sokakat elárasztott illatával, sokan kezdték fölkeresni, ám a világiak látogatásait nehezen viselte el, ezért így okoskodott magában: Mit használ neked (ó, sze-