A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-01 / 3. szám
123 Tűz Tamás AVE CRUX! Holt fa, mely szívünkbe szúrja vértől ázott ágait, s rügybe bomlik, zsendül újra, friss virágot hajt a hit. Mint az Áron vesszeje, lobban vérpiros csodája, s lángot gyújt az éjszakába olthatatlan mécsese. Négy irányba röppen szárnya, négy világtáj fogja át, égre tűzi, szívbe zárja megváltása zálogát. Egyik ága földbe fúr. így lett villanó jelképe rögbe oltott embersége századoknak vigaszul. Udvözlégy, izzó reményünk, üdvözítő, drága fa! Add, hogy átcsobogja vérünk szent kegyelmed árama. S hogyha néha ráhajol napbarnított vállainkra durva fádnak terhe-súlya, ajkunk akkor is dalol! Cser László ÉGI ÜZLET Van nekünk egy buzgó, jámbor önkéntes sekrestyésünk, a Tóni. Alá kellene húzni az „önkéntes” szót, mert ilyen már alig akad ebben a széles szárnyú egyházközségben. Régebben csak úgy tolongtak az önkéntes asszonyok, de még a férfiak is az egyesületek keretében, szaladtak szegénygondozásra, beteglátogatásra, irodai munkára, hitoktatói iskolába. Ma már mindenki „dolgozik". Az asszonyok any-
