A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-03-01 / 3. szám

124

nyira egyenlők lettek a férfiemberekkel, hogy dolgoznak reggel tíztől délután ötig, aztán dolgoznak otthon főzéssel, takarítással, mosással öttől, ameddig csak a televízió ernyője vagy a fáradtság az ágyba nem dönti őket.

Nem így Tóni. Postás volt, kétszer elütötték, vagy ő ment neki postás autójával valakinek, kórházban volt, még idegosztályon is. Most az állam tartja el, meg a felesége, aki nyugdíjaztatásáig otthon szaladgált a gyerekek körül, de hogy azok kirepültek, hát munkába állt, mint a többi asszony errefelé.

Tóni önkéntes sekrestyés lett. Mellette a ministráns gyerekek főnöke is. Ezt a megtiszteltetést komolyan veszi. A gyerekek sereglenek köréje, és be is tartják a parancsait. Kiváló ministránsgárdánk van.

Igaz, tartják a markukat esküvőkor, temetéskor — de hadd örüljenek a nem is nagyon apró pénznek, ami ilyenkor üti a markukat.

Tóni amolyan házi bölcs is. Ha elkap, nem szabadulsz. Ontja a „hogyan is kellene" tanácsokat papnak, hívőnek,államnak, jó Istennek. Mert az Isten jó, de azért jobban is rendezhetné a világ dolgait . . .

Egy nap Tóni osztogat. Papírlapokat. Szépen nyomott szöveggel. „Égi üzlet" áll a sorok élén. S alatta igazi amerikanizmussal, ahogy az újság, a rádió, a televízió harsog:

„Egyszer autózom a sugárúton. Látom ám, hogy kiírás hirdeti: „ÉGI ÜZLET". Amint közelítek, nyitva az ajtaja, s én már benn is állok. Angyalok osztogatják a kosarakat, és biztatnak: válogass és vásárolj, gyermekem, óvatosan. Ami csak egy kereszténynek kell, van ott bőven. Amit nem tudsz elcipelni az egyik nap, azért jöhetsz másnap. Először vettem egy kis türelmet, aztán szeretetet, mert egymás mellett voltak a polcon. Majd megértést, mert az szükséges, bárhol is jár az ember. Vettem egy doboz bölcsességet, és egy stanicli hitet. Nem hagyhattam ki a Szentleiket sem, mert azt árulták mindenütt. Megálltam a lelkierőnél, a bátorságnál, hogy az élet tülekedésében segítsenek. A kosaram már-már megtelt, amikor eszembe jutott a kegyelem, hát abból is emeltem magamnak. Nem felejtettem el az üdvösséget sem.