A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

11

ahogy a világ különféle tájaira kinevezett püspökök összhangban vannak Jézus Krisztus elgondolásával.

Illő tehát, hogy a püspök elgondolásával összedolgozzatok, amint ezt meg is teszitek. Hiszen tiszteletet érdemlő és Istenhez méltó papi testületetek olyan harmonikus egységben van a püspökkel, mint a húrok a citerával. Ezért érzéseitek összhangjában és egybecsendülő szeretetekben Jézus Krisztus dicsérete zeng. Egyenként is legyetek énekkarrá, hogy — összecsengve az egyetértésben és Isten dallamait egységesen befogadva — egy hangon énekeljetek Jézus Krisztus által az A tyának, hogy így titeket meg is halljon, és felismerje mindabból, amit jól végeztetek, hogy az ő Fiának tagjai vagytok. Hasznos tehát, hogy makulátlan egységben legyetek, hogy részetek is legyen állandóan az Istenben.

Hiszen ha én rövid idő leforgása alatt olyan baráti kapcsolatba kerültem püspökötökkel, amely nem emberi, hanem lelki barátság, mennyivel boldogabbnak ítéllek titeket, akik olyan szorosan össze vagytok forrva vele, mint az Egyház Jézus Krisztussal, és mint Jézus Krisztus az Atyával, hogy minden az egyetértés által egységben folyjon? Tévedés ne essék: ha valaki nincs az oltárközösségen belül, az nem eheti az Isten kenyerét. Ha ugyanis egyik vagy másik ember imája akkora hatékonysággal rendelkezik, mennyivel inkább az az ima, melyet a püspök és az egész Egyház közösen végez?

Január 26 - ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP KRISZTUS JELEN VAN EGYHÁZA SZÁMÁRA

(II. vatikáni zsinat, Sacrosanctum Concilium kezdetű liturgikus konstitúció, 7—8. és 106. pontok)

Krisztus mindig jelen van Egyháza számára, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a miseáldozatban: egyrészt a szolgálattevő személyében, mivel „ugyanő , aki önmagát akkora kereszten felajánlotta, most papjai szolgálata által ajánlja fel" (trentói zsinat), másrészt főképpen az eucharisztikus színek alatt. Jelen van erejével a szentségekben, úgyhogy amikor valaki keresztel, maga Krisztus keresztel (Szt. Ágoston). Jelen van igéjében, mivel ő maga szól hozzánk, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Jelen van végül, amikor az Egyház könyörög és zsoltárt zeng, hiszen megígérte: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,20.)