A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
12 Ebben a nagy műben, amelyben Isten tökéletesen megdicsőül, és az emberek megszentelődnek, Krisztus mindig maga mellé emeli társul az Egyházat, szeretett jegyesét, ez pedig segítségül hívja Urát, és általa hódolattal adózik az örök Atyának. Méltán tekintjük tehát a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlását. Ebben érzékelhető jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus titokzatos teste, vagyis a Fő és annak tagjai, teljes értékű nyilvános istentiszteletet valósít meg. / így tehát minden liturgikus ünneplés, lévén Krisztusnak, a papnak, és az ő testének, az Egyháznak a műve, egyedülállóan szent cselekmény; hatékonyságát ugyanazon címen és ugyanolyan fokban az Egyháznak semmi más cselekménye sem éri el. A földi liturgiában előízét érezzük és részesei leszünk a mennyei liturgiának, amelyet a szent városban, a mennyei Jeruzsálemben (vő. Jel 21,2), zarándoklásunk végső célpontjában ünnepelnek, ahol Krisztus „az Isten jobbján ül" (Kol 3,10), „a szentélynek és az igazi szövetségsátornak szolgájaként" (Zsid 8,2); a mennyei sereg egész sokaságával együtt énekeljük az Úrnak a dicsőség himnuszát; tiszteljük a szentek emlékét, abban a reményben, hogy némi részünk és közösségünk lesz velük; „várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust" (Fii 3,20), amíg ő maga „megjelenik, a mi életünk, és vele együtt mi is megjelenünk dicsőségben" (vö. Kol 3,4). Az Egyház minden hetedik napon megünnepli a húsvéti misztériumot apostoli hagyomány alapján, amely eredetét magából Krisztus feltámadásának napjából veszi. Ezt a napot joggal nevezik az Úr napjának (ezt jelenti a dies dominica, a vasárnap latin neve). Ezen a napon a keresztényeknek közösségbe kell összegyűlniök, hogy Isten igéjének meghallgatásával és az Eucharisztiában való részvétellel megemlékezzenek az Ur Jézus szenvedéséről, feltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket „az élő reménységre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által" (1 Pét 1,3). A vasárnap tehát a legősibb ünnepnap, ezért a hívek buzgó figyelmé
