A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-03-01 / 3. szám

108

élt, és úgy is halt meg. Ismerte a nehéz munkát, a szorító anyagi szükséget. Harmincévesen vándorprédikátor lett. A primitív palesztinai társadalomban faluról falura, városról városra járt, tanítva az embereket. Gyakran nem tudta, hogy hol töltheti el az éjszakát, vagy hogy lesz-e mit ennie.

Fizikai, szellemi, lelki problémáikkal és nyomorukkal keresték Jézust az emberek. Sokakat csak saját jólétük miatt érdekelt a Názáreti. Igaz, hallgattak rá néhányan, de jórészt inkább közömbösek vagy ellenségesek voltak iránta. Az elmúlt héten felidéztük, milyen rettenetesek voltak Jézus földi életének utolsó napjai. Mindenben, amit ő tett, az Atya iránti és az irántunk való szeretet vezette. Ma ennek a szeretetnek a gyümölcsét, a jutalmát ünnepeljük a feltámadásban. A feltámadás megadta Jézus földi életének beteljesülését. Megújult élete: az örömnek és az Atyával való mennyei közösségnek az új élete.

A feltámadáson keresztül nekünk is ez az új élet a célunk. Életünk értelme és célja kell legyen, az irányító elv, ami meghatározza mindennapi életünk alakítását: a remény, hogy Krisztussal mi is feltámadunk, hogy földi életünk az Atyánál, a Fiúban, a Szentlélek által teljesedik be. Sokkal többről van tehát szó, mint a jelenlegi földi életünkről. Mint keresztények minden porcikánkkalarra vagyunk szánva, hogy osztozzunk Jézus szenvedésében és halálában — szerétéiből —, de föltámadásában is. Húsvétvasárnap ezért olyan fontos ünnep számunkra.

Valójában Jézus feltámadása any- nyira fontos, hogy az Egyház számára minden vasárnap egy kis húsvét. Olyan fontos, hogy egyszerűen nem elegendő, ha évente csak egyszer ünnepeljük és adunk hálát érte Istennek. Az Egyház minden vasárnap

Lotz Károly, Emmauszi tanítványok (Pécs) Szentmisére hlV és Vár

bennünket: emlékezzünk meg a tényről, hogy Jézus kereszthalála által jutott a föltámadás dicsőségébe; s köszönjük meg Istennek minden szentmisében megváltásunk nagy igazságát. Amit Jézus cselekedett, a mi javunkra cselekedte.

Minden vasárnap hivatalosak vagyunk a hálaadó, örvendező lakomára, a szentmisére, hogy a szentáldozásban magunkba fogadjuk