A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

118

nyék Krisztushoz és egyházához való hűségéből. A gyötrelmek és ezer veszély között ezek a keresztények nemcsak védelmezték, hanem terjesztették is a hitet. Tanúságtételük legyen követendő példa mindazok számára, akik a világ különféle pontjain, hozzájuk hasonlóan, szenvedni kénytelenek hitükért. oeoeo©oeoeo®o®oeoeo®o®o®o

VIGÍLIA KÖNYVEK - örvendetes jelenség Magyarországon a Vigilia könyvek kiadásának újjáéledése. A sorozatot Possonyi László alapította 1935-ben kettős céllal: biztosítani a lap folyamatos megjelenésének anyagi feltételeit, gazdagítani a magyar könyvkiadás választékát olyan művekkel, a- melyeknek kinyomtatására valamilyen okból sem az akkor népszerű cégek, sem az egyházi kiadók nem vállalkoztak. A Vigilia 1935 és 1944 között — betiltásáig — évente több könyvet is megjelentetett. 1945 után egyetlen kísérlet történt a sorozat feltámasztására Saád Béla beszámolójának (A zsinat budapesti szemmel, 1967) közreadásával. Nem lett közvetlen folytatása. A sikeres föltámasztás 1982-ben következett be. Hegyi Béla, a Vigília akkori főszerkesztője, nagyjából az alapítás kettős célját fogalmazta meg újra az új Vigilia könyvek meghirdetésekor. Az első kötet Szög és olaj címmel Pilinszky János prózai műveinek gyűjteménye volt, 1982-ben jelent meg a piarista paptanár, Jeleníts István gondozásában. 1983-ban Simone Weil válogatott írásai jelentek meg a sorozat keretében Ami személyes és ami szent címmel, főleg Reisinger János munkájának eredményeként. A Vigilia könyvek legújabb kötete 1984 második felében jelent meg Innen és túl címmel, Versek az Isten-kereső emberről alcímmel. A majd 800 oldalas kötet századunk otthon és idegenben élő magyar költőinek műveiből ad nagyszabású áttekintést. Dékány Endre és Rónay László közreműködésével a Vigilia új főszerkesztője, Lukács László piarista válogatta, szerkesztette és látta el előszóval a könyvet. A kísérő tanulmányt Sőtér István írta. Az előszóból idézünk:

„. . . mindaz, ami része világunknak: véges, de nem lezárt. Túlmutat önmagán egy végső, határtalan és tökéletes, személyes egység felé. A költészet ezt az eredendő és végső egységet szóra bírhatja a mérhető világ jelzésein és jelentésein át. Ilyen versekből állítottuk össze ezt a kötetet. Némelyikük ,csak’ a költői szó varázserejével idézi föl az emberi és az emberen túli világ valóságát. Más részük találkozik a megtestesült Szóval, a művészi intuíciót kiegészítve a hit látásával. A versek egy része sejtés: a látvány közvetlen élménye az élesebben körvonalazott, de nem egyetlen síkja a képnek - mögötte felködlik valami a látványon, a végesen túlról. Más részük látomás: a látvány élménye csak elindulás; a néző szem a végtelenre állítódik élesre, s arról rajzol képet — amennyire végeshez szokott szemünk körülrajzolhatja a végtelent. Ahány vers, annyiféle változata sejtésnek és látomásnak. De mindegyikük egyetlen közös fölfedezést erősít meg: világunk, minden nyomorúsága ellenére is szép, mert emberi és emberibbé tehető. Szép és emberi, mert istenien, személyes szeretettel gondolták el, s erre a boldogságra meghívást kaptunk mindnyájan.

Küzdelmes versek sorakoznak egymás után: harcolnak az igazságot megragadni képes költői szóval, és harcolnak a végtelennel, amely túlesik világunkon, de létföltétele annak.

Ezért alázatosak is ezek a ver-