A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
119 sek. Áhítatos tisztelettel keresik, szó- longatjdk azt, akit megszólítanak. Egy részük az emberi életben fedezi föl, hogy a valóság túlnyúlik önmagán, s a Titokba torkollik bele. Más részük a testté lett Szóval találkozva éli át, hogy a végtelen titok jelen van közöttünk, s mi egyszerűen, meghitten, embermódra érintkezhetünk vele. Különös paradoxon: e versek túlmutatnak világunkon, éppen ezért hatolnak olyan mélyen belénk. Humánus versek, a szónak emberi és ember- fölötti, immanens és transzcendens értelmében. Föltárul bennük a mindenség benső és rejtett értelme, éppen azáltal, hogy a mindenségen át elérnek Ahhoz is, aki azt körülveszi - a magzaton át az Anyaméhig. S végül: mind magyarok, a szónak nyelvi és szívbéli értelmében egyaránt. Magyarul születtek meg, akár határainkon belül élnek íróik, akár azokon túl, a szomszédos államokban vagy messzi idegenbe szakadva. Egy nyelvet beszélünk, egy nyelven gondolkozunk velük, s így anyanyelvűnkön ízlelhetjük mindazt, ami szavukban testet ölt. Tűz Tamás JÖVENDÖLÉS Lándzsa helyett a görbe sarló és ekevas a kard helyett csatamezőn a dús aranyló gabona vet kereszteket így lesz a végső szent időkben jövendölte Izaiás Istenhez térnek egyre többen s a bűn helyett valami más ringatja el a vágyó lelket valami más elrendelés ős-rossz helyett az egyre szebbet kívánja szív keresi ész kisiklott bolygók visszatérnek ahonnét származott az ív fókuszára a tiszta térnek ahová Isten visszahív az ajtón valaki kopogtat nem lehet más csak Ö csak Ő kinek szavára élednek a holtak és megszólal a néma kő
