A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

108 kivégezzék, az ujját sem mozdítja szabadítására: hogyan lehet hát bíz­ni az ilyen Istenben? Ez volt az a kettős kísértés, amely Jézusra tá­madt utolsó óráiban. Es Jézus válasza? ,,Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” — ez első szava a kereszten (Lk 23,34), egyben válasz az első kísértésre. Még most is szeret, bíráit is, hóhéra­it is, mindenkit, mindvégig. Szeret és megbocsát. ,,Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” - mondta (Jn 14,13). Es most életét adja minden emberért; neki minden ember: barát, azok is, akik elárulják, gyűlölik, elvetik. Utolsó szavával pedig Istenhez fordul a kereszten, akitől oly elhagyottnak érezte magát: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46). Ez a válasza a második kísértésre. Hi­vő bizalommal, fiúi engedelmességgel hajtja le fejét, és leheli ki lelkét. Jézus egész élete az Isten és emberek iránti szeretet himnusza, halála pedig e kettős szeretet csúcspontja. Ezért tárja fel halála töké­letesen az Isten szeretetét. Itt tárult fel véglegesen, milyen ,,az élő Is­ten Fia”: önfeledő, önátadó, bízó, mindent az Atya kezéből elfoga­dó, mindent az Atyának visszaadó, az Atya szerető szívével teljesen egybeforrott végtelen jóság. Megérezte ezt a keresztnél őrködő római százados is: Jézus halála pillanatában megdöbbenve kiáltott fel: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39). (Nemeshegyi Péter: Mi a kereszténység? Prugg Verlag, Eisenstadt 1976, 23—24. oldal) Április 7 - HÚSVÉTVASÁRNAP VALÓBAN FÖLTÁMADT! A szentmise olvasmányai: Ap Csel 10,34.37-43 - Kol3,l-4 - vagy IKor 5,6-8 - Jn 20,1-9 A föltámadás a keresztény hit alapja és próbaköve. Nem min­dennapi esemény, így nehéz elfogadni, és akármennyit beszélünk is róla, mindennapi életünkben háttérbe szorítjuk annak jelentőségét. Kicsoda számunkra Krisztus? Erre talán sokan azt felelnék, hogy a vi­lág legnagyobb tanítómestere. Ezért részben az evangéliumok felépí­tése a felelős, mert azok, legalábbis az első három, elkezdi Jézus gyer­mekkorával, majd tanítói tevékenységéről számol be, végül halálát említik, és megtoldják életrajzát a feltámadás eseményeivel. Eredetileg nem így volt. Mint a mai olvasmányok tanúsítják, az első és legfontosabb, amit az apostolok Jézusról hirdettek, az föltá­madása volt. Tanításáról azoknak beszéltek, akik elfogadták, hogy va­lóban föltámadt. Érdekes megfigyelni a mai evangéliumban szereplő személyek magatartását. Magdalai Mária csak azt látja, hogy a követ

Next

/
Thumbnails
Contents