A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

109

elmozdították — valami baj van. Péter, mint valami nyomozó, megállapítja a tényeket, de egyelőre nem látja a megoldást. János viszont

nemcsak a tényeket állapítja meg, hanem megérti azok jelentőségét: „látott és hitt.” Az üres sírt látva megértette Jézus tanítását, amit magáról mondott, hogy „felemelik - felmagasztalják

a keresztre”, de harmadnapon feltámad. Jézus tehát nemcsak a nagy Próféta, a várva várt Messiás, hanem olyan ember, aki áttört minden emberi korláton, új dimenzióba lépett, és nemcsak ember, hanem Isten is. Ezt a föltámadási hitet - Jézus Krisztus életének jelentőségét — értette meg a többi apostol is, és ezt hirdették, aminek első formáját hallottuk az első olvasmányban.

Blaise Pascal kora egyik legműveltebb és leghíresebb embere volt. A tudós világ körülrajongta, de egy dolgot nem tudtak megérteni nála: Hogyan fogadhatja el egy ilyen művelt és éles elméjű ember a feltámadást — hogyan lehet hivő? Erre állítólag azt felelte: Mi lenne logikusabb, érthetőbb és csodálatosabb, mint az a tény, hogy amit értékesnek és jónak tartunk, nem pusztul el, hanem tovább él? Csodálatos dolog az, hogy létezünk, és még csodálatosabb az, hogy mindaz, ami szép, értékes, jó és szeretetreméltó, nemcsak élni fog tovább, hanem egy teljesebb, örökké tartó életben teljes virágzásban bontakozik ki.

Hasonlítsuk Jézus életét az űrhajósokéhoz. Az űrhajósok naponta több alkalommal látják a napfelkeltét és a naplementét, mert a föld körül keringve több alkalommal feltűnik, majd eltűnik számukra a Nap. Ilyen volt Jézus élete is, ahol a szenvedés és öröm, a szeretet és gyűlölet, a megértés és viszály mint nappal és éjszaka váltogatták egymást. De tegyük föl, hogy az űrhajósok megszabadulnak a Föld vonzásától. Jézus így szabadult meg a föld béklyóitól, és egyesült szeretett Atyjával.Belépett az igazi, örökké tartó, szeretettel telített életbe. Hasonló módon a mi életünkben pislákoló jóság, szeretet és önzetlenség a halál után belép az örök szeretet, jóság és szépség világába. — Valóban föltámadt az Úr. Mi is föltámadunk.