A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

107

zéséről, a papság kezdetéről, és főleg Jézus tökéletes és maradéktalan önátadásáról, amit János evangéliuma a lábmosással jelképez.

2. Az ünnep alkalmával kifejezzük hálánkat. Gratulálunk azoknak, akiket ünnepiünk, kifejezzük nekik hálánkat, örülünk annak, hogy velük együtt lehetünk, és élvezhetjük barátságukat. A fent említett események mind a legnagyobb hálára késztetnek bennünket Jézus Krisztus iránt.

3. Az ünnep buzdítás. Légy azzá, ami vagy! Házassági évfordulókon, névnapokon ezt mondjuk a gratulációban. Élj soká, folytasd életed, mint eddig, hogy még sokáig élvezhessük társaságodat! — Nagycsütörtökön visszaemlékezünk — megint csak az első pontban említett események sorozata jut eszünkbe - Jézus tetteire, főleg arra, amit ünnepélyesen meghagyott tanítványainak. János evangéliumában a lábmosás után azt mondja : „Amit én tettem, aki Mesteretek vagyok, nektek is azt kell tennetek. . .” A többi evangélista leírja az Oltáriszentség alapítását: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre...”

Jézus életét adta barátaiért, értünk, és ezzel a legkiválóbb módon mutatta meg, hogy mennyire szeret bennünket. Nemcsak emlékezni kell Jézusra, hanem a példáját kell követnünk.

Az első keresztényekre rámutattak a pogányok: „Nézzétek, hogyan szeretik egymást!” Bárcsak ezt mondanák a mai hívekről a modem pogányok! Ha így lenne, akkor a modem pogányok nemcsak csodálnák a híveket, hanem csatlakoznának is hozzájuk.

Április 5 - NAGYPÉNTEK SZENVEDÉS ÉS HALÁL

Három óráig kínlódott Jézus a keresztfán. Mintha minden emberi gonoszság rászakadt volna, hogy összetörje. Az Isten pedig hallgat, nem lép közbe, elrejti arcát. Micsoda kísértés volt ez! Nyilvános működése kezdetén a Szentírás szerint megkísértette az ördög azzal, hogy fordítsa a maga javára csodatevő hatalmát, fitogtassa az emberek előtt kiváltságait, törjön földi hatalomra. Jézus ezt az emberek részéről is ismételten megújuló kísértést a leghatározottabban visszautasította: szegényen, szelíden, alázatosan élt, csak az Isten akaratának, az Isten tiszta szeretetének tükreként. De most egészen más oldalról sokkal borzasztóbb kettős kísértés támadja meg. Azt hirdette: ,,Szeresd ellenségedet” — és ellenségei most a legcsúfondárosabb és legkínosabb módon veszik el életét: hogyan lehet hát az ilyen ellenséget szeretni? Mindig az Isten iránti feltétlen bizalmat hirdette, és teljes odaadással teljesítette akaratát, — és ez az Isten most hagyja, hogy