A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
564 8. A másikat kell boldogítani, nem a magam boldogulását elvárni. - „A te dolgod, hogy engem boldogíts” helyett: „Az én dolgom, hogy téged boldogítsalak.” 9. Vitát nem kell kezdeményezni — de folytatni sem . . . De ha már megtörtént az összeveszés, estig ki kell békülni. „Ne nyugodjék le a nap haragotok felett” — int Szent Pál. Igaz, a szavakat oly nehéz megtalálni ilyenkor. Jó, ha a házasok eleve megegyeznek a bocsánatkérés, a békülési szándék egyszemélyes jelében. (Pl. a papucsot a szoba küszöbére teszik.) 10. Az elszürkülés nem hirtelen következik be. Fontos, hogy felismeijük jegyeit! Két ember között legrövidebb út: a mosoly! Végül jegyezzük még meg: közérdekű téma merült fel, a csoportok tagjai és a hozzászólók középkorú házaspárok és papok voltak, kik tapasztalataikat, megfigyeléseiket szeretnék átadni a most induló fiatal házasok, de minden házaspár számára is. Hiszen minden házasságban jelentkezhet az elszürkülés veszélye. Jobb azt megelőzni, mint végigkínlódni! Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Sulyok Pista nevezetes gyerkőc volt Lőcsfalván. Mikor valaki akárhol, akármikor meglátta, eszébe jutott, hogy Pista pénteken született, és egy egész sereg körülmény vette A FELEDHETETLEN körül az eseményt. A lőcsfalvi pap sem volt PÉNTEK kivétel. A minap meglátta a Pista gyereket, ahogy ott ült apja mellett a szekéren, s rögtön átfutott az agyán az egész érdekes história. * * * Sulyokék kint laktak a misefai szőllőhegy legeslegvégén. A legutolsó ház. Legközelebbi szomszédjuk jó negyedóra járásra lakott. A Balláék. Ott a hegyen nem volt sem bolt, sem más középület. Apja, Sulyok Géza pedig közismert volt feledékenységéről. Főleg, ha útközben találkozott cimboráival, és beszélgetésbe elegyedtek, még anyja nevét is elfelejtette. Felesége, a Vera, igen vallásos asszony volt, megtartván nemcsak az Úr minden parancsát, hanem a körülmények
