A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-12-01 / 12. szám

565

hez képest az imaélet és a liturgikus élet minden követelményét is. Erkölcs, vallás, szertartás mind bele voltak iktatva mindennapi életébe.

Ahogy a történet szól, egyik pénteki reggelen, 1934 áprilisában, Vera felébresztette mély álmából urát.

— Kelj, Géza!

— No, mi a baj? Mi a baj? — szólt álmosan az ura.

— Hát nem éppen baj, de menj be a faluba!

— Hát oszt minek mennyek én most a faluba? — ásítozott

Géza.

— Hát csak azér, mer eljött az időm, oszt szólj be a bábaasz- szonynak, jönne ki gyorsan.

Erre Géza felugrott az ágyból,

— No most, míg őtözöl, még ezeket is el kell intézni; de el ne felejtsd, mert tudod, milyen lyukas a fejed! Szólj be útközben húgom- hon is, hogy jönne el rögvest segíteni a ház körül. Aztán itt a pénz, oszt menj be a papunkhon, hogy a misében imádkozzék értem meg a gyerekemért, aki világra akar gyónni.

— Jó, jó, oszt mi van még — morgolódott Géza.

— Oszt mivel péntek van, meg itt lesz nálunk a húgom meg a bábaasszony, menj be a halászhó, oszt vegyél ekkis harcsát, vagy ha nincs, potyka is jó lesz. Oszt menny be a szövetkezetbe is, itt a papírra felírtam, mit vegyél. Oszt szólj be a Harasztiékhon is, hogyha Gémesfára mennek, szóljanak be apámékhon, hogy a gyerek útban van.

Géza feje már zúgott a sok megbízatástól. Előre érezte, hogy ahogyan magát ismeri, itt valami keveredés fog történni. Imádkozott magában, hogy csak ne találkozna útközben cimboráival, mert akkor biztosan elfelejt megint valamit. Végre megölelte feleségét és elsietett.

* * *

Vera közben elkezdett készítgetni dolgokat, amire ilyenkor szükség lesz. Közben-közben elfogta a fájdalom, leült, majd felállt. . . Erezte, hogy nagyon közel van az óra.

Vagy jó félóra múlva, mikor már le kellett dőlnie az ágyra, megjött Julis húga. Épp ideje volt, mert Vera már nagyon odavolt. De a bábaasszony csak nem akart megérkezni. Az idő múlt. Közben Géza találkozott az egyik cimborával. Az idő megint múlt. Aztán beállított papjához. Vele is elbeszélgette az időt. A pap jól emlékezett rájuk, hi-