A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
523 Milyen könnyű elfogadni, amit az Ur ad: életemet, ifjúságomat, a szerelmet, egy drága élettársat! Uram, hálát adok Neked, hogy Imrémmel találkozhattam, hálát adok minden egyes pillanatért, amit együtt tölthettünk, hálát az örömökért, hálát a bajokért, a szomorúságért, mert sokat nőttünk az egymás iránti és az irántad való szereiéiben általuk. Hálát adok Imrém szerelméért: rajta keresztül megértettem az emberiség iránti szerelmedet; hálát adok Imrém gyengédségéért és türelméért: rajtuk keresztül megtanultam én magam gyöngéd és türelmes lenni a rászoruló embertársaimmal. Hálát adok Imrém állhatatosságáért és kitartó szeretetéért: ezeken keresztül egy pillantást nyertem a Te végtelen és örök időktől való állhatatosságodra és kitartó szeretetedre. Hálát adok Imrém hibáiért és gyöngeségeiért — ma még ezek is megszépültek —, mert rajtuk keresztül megláttam, hogy mennyire emberek vagyunk, és hogy minden jó csak Tőled származik. Uram, köszönöm és egész életemben hálás leszek Neked, hogy jelen voltál Imrém halála pillanatában, és átsegítetted, őt is és engem is ezen a nehéz elváláson. . . „ Visszaadom, amit az Úr kér.” Ezt már nehezebb teljesíteni, mint azt:,.Elfogadom,amit az Urad”. Azt mondja a közmondás: ,,Jobb adni, mint kapni.” Mégis, én jobban szeretek Tőled kapni, mint visszaadni, amit kérsz. Uram, add, hogy belássam: minden, amim van, tőled van. Add, hogy belássam: mindenható Uram vagy. Es add, hogy szívesen adjam vissza Neked, amit tőlem kérsz. Szívesen adjam vissza Neked uramat, Imrémet, szerelmemet, az életem értelmét. Add, hogy meglássam: a Te szent Akaratod teljesítése a legfontosabb, mert Te végtelenül szeretsz; és ha szenvedést is engedsz meg az életemben, az csak a javamra válik. Uram, köszönöm, hogy felvetted Imrémet a Te dicsőségedbe, köszönöm, hogy többé nem szenved, hanem a Te látásodnak örülhet. Köszönöm, hogy mindenkor, amikor szentáldozáshoz járulok, nemcsak Veled, de Imrémmel is egyesülök lélekben. Csodálatos az irántam való szereteted. Te nem akartál árván itthagyni bennünket 2000 évvel ezelőtt, ezért itt maradtál velünk az Eukarisztiában. Ebből a végtelen szeretetedből tudom, hogy Te csakis a javunkat akarod. En pedig ígérem, hogy ezentúl csakis a Te akaratodat óhajtom megvalósítani életemben olyannyira, hogy ha hatalmamban állna, hogy föltámasszam Imrémet, nem tenném meg, mert az a Te akaratod ellenére lenne! Drága Szűzanyám, Te is elveszítetted családfenntartó Szent Józsefedet, támaszodat és földi védelmeződet. Te is szenvedtél, mint most én — és akkor nem volt nyugdíjalap, nem voltak különféle segélyek. Miből éltél, drága Szűzanyám? Ki gondoskodott Rólatok? Te is szenvedted szent társadnak hiányát, mint ahogy most én szén-
