A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
524 vedem az én társamét. Kérlek, eszközöld ki nekem a kegyelmet, hogy a te példád nyomán én is ráhagyatkozzam teljesen a Mindenható irgalmasságára . . . özvegyek és gyászoló anyák példaképe, legyél erősségem életemnek e nehéz szakaszában és mindenkor. Amen. Uram, kereszted lábához teszem sajgó, vérző szívemet, az összes bánatomat, fájdalmamat; és fölajánlom szenvedésemet: tegyél vele, amit Te jónak látsz. Fordítsd azt jóra, a lelkek megváltására. Te jobban tudod, mit csinálj vele. Ha megtartom magamnak, akkor csak az önsajnálkozás bűnébe esek, csak egyre jobban eltávolodom Tőled. így inkább Hozzád hozom minden kesergésemet és köny- nyemet, egyesítem a Te fájdalmaddal és szenvedéseddel, így segítek Neked a világ megváltásában; és így mindaz, amin most keresztül megyek, nem lesz hiábavaló - szent . .... . . kereszted értelmet ad az én sze«ve<ié?ezm-spanyoifaszobora 13. századból nek is! Uram, köszönöm Neked, hogy Imrémet fölvetted a Te dicsőségedbe! Uram, nem haragszom azért, mert visszavetted tőlem az uramat. Uram, Neked adom Imrémet, mert ez a Te szent Akaratod! Imrém, nem haragszom rád, hogy elmentél — te is csak az Úr akaratát teljesítetted. Imrém, köszönöm, hogy megbocsátottad, ha valamivel megbántottalak, ha valamivel idegesítettelek, ha valami bűnt követtem el ellened. Imrém, megbocsátottam, ha valamivel megbántottál, ha valamivel idegesítettél, ha valami bűnt követtél el ellenem.
