A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

504

. . LÁB- . . .NYOMOK .

Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az ú- ton, miközben életének e- gyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellett haladva. A sajátját és az Űrét ... — Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra. És ekkor észre vette, hogy az út folyamán sokszor csak egy sor lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő. Bántotta a dolog, és megkérdezte az Urat: Uram, te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor a leginkább szükségem

volt Rád.................

Az Úr így felelt: Drága gyermekem, én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. A megpróbáltatás idején, amikor úgy szenvedtél — amikor csak egy sor lábnyomot látsz — , akkor a karjaimra vettelek,és úgy hordoztalak