A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
495 MÚLT ÉS JELEIM Csizmazia Piacid MAGYAR CISZTERCIEK AZ ÚJVILÁGBAN I. 1. Ahonnan elindultunk 1942: A magyar ciszterciek ebben az évben ünnepelték az első magyarországi alapítás 800. évfordulóját (Cikádor, Tóba megye, 1142). A háború nyomasztó légköre nem adott ugyan lehetőséget nagyszabású külső ünnepségekre, de a rend tagjai — és velük együtt számtalan tanítvány és jó barát — büszkén tekinthettek a nyolcszázéves múltra, és jogos bizalommal a jövőbe. A rend öt gimnáziuma elismerten a legjobb magyar tanintézmények közé tartozott; az oktatónevelő munka egyetemi tanárabk és a ciszterci alapítású diákintézmények révén ezeken túl is messze kiterjedt; rendi plébániáinkon több mint ötvenezer hívőt gondoztak; ezen intézmények fenntartása — a háború ellenére és az állami támogatás nélkül is — biztosítottnak látszott, főleg az elsőrendűen kezelt előszállási birtok révén. És ami a legfontosabb, az utolsó évtizedek erős belső megújulást, a lelki értékek, a szerzeteseszmények iránti fokozott érzéket is magukkal hoztak. A rendi központ, a zirci apátság megújulása, szép liturgiájával, a szentimrevárosi plébánia modem lelkipásztori módszereivel, az iskolák hitéletének felfrissülése — mbd hatással volt a magyar katoli- kusság életére. A rendi közösség megelevenedő belső életének jele volt az is, hogy ezekben az években különböző új kezdeményezések is felszbre kerültek: a munkástestvér-intézmény és a ciszterci női rend felújításának, kontemplativ közösség létesítésének terve és részben megvalósítása. Ennek a munkájában és lelki életében oly eleven közösségnek hivatásokban sem volt hiánya: a 42/43-as tanévben 36 fo- gadalmas növendékünk és 17 novíciusunk volt. Nehéz lett volna akkor elképzelni, hogy alig néhány év múlva mindez megsemmisül: a rendet feloszlatják, minden életlehetőségétől megfosztják. A háborús események okozta pusztulások és a rendi birtokok elvesztése ellenére a háborút követő első évben a rend fejlődése nem akadt meg. A szülők és diákok rendkívül áldozatos közreműködésével az iskolákat rendbe lehetett hozni, sőt diákjaink száma a háború előtti átlagos 2500-ról 4600-ra emelkedett 194748-ban, az államosítást megelőző évben! Az utolsó (1947-es) névtár 212 rendtagot tart
