A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
496 számon, a rendi növendékeket is beleértve. De ez az év már a bizonytalanság és a közelgő vihar jegyében telt el: 1948 nyarán egy tollvonással megszüntették az egyházi iskolákat, 1950-ben pedig jött a kitelepítés és a szerzetesrendek eltörlése, az összes szerzetházak elvétele (a látszat kedvéért engedélyezett néhány iskola és rendház kivételével, amelyek közt egy sem volt ciszterci). A rend életerejére jellemző, hogy a közelgő feloszlatás árnyékában még mindig voltak bátor lelkű fiatalok, akik Krisztus szolgálatára jelentkeztek. A feloszlatáskor, 1950 őszén, hatvanon felül volt a novíciusok és klerikusok száma, talán a legmagasabb szám Zirc egész történetében. A szétszóratás — a közösségi élet és a munka segítő erejének elvesztése — nagy megpróbáltatást jelentett mindenkinek, de főképp az idős és beteg rendtársak sorsa volt nehéz, akik egy hosszú, munkás élet után maradtak biztonság, otthon, társaság nélkül. A fiatalabbak, A volt ciszterci (Szent Imre) templom és gimnázium. (Ma: József Attila gimnázium.) Budapest, XI. kerület ha sikerült valami állást szerezniük, természetesen igyekeztek őket támogatni (mégha ez könnyen „összeesküvésnek” is minősült); lassan bizonyos intézményes gondoskodás is történt a leginkább rászorulókról (Pannonhalmi Szociális Otthon, Egyházi Szeretetszolgálat). A rend feje, Endrédy Vendel apát úr több társsal együtt nehezebb kálváriát járt: 1950. október végén, Zirc megszüntetése után néhány nappal Endrédyt elfogták, éveken keresztül börtönben volt; 1956 után a pannonhalmi szociális otthonban élt 1981. december 29-én bekövetkezett haláláig. Bár Pannonhalmát csak ritkán, kivételes engedéllyel hagyhatta el, és apáti tisztét nem gyakorolhatta, mé
