A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

492

Mindez bizonyára azért mondatott, mert Isten érkezőben volt a pusztába, amely régtől fogva úttalan és hozzáférhetetlen volt. Hiszen Isten ismeretének híjával volt minden nemzet: abban, hogy őket megközelítsék, akadályozva voltak Isten összes igazai és a próféták.

Ezért az a hang azt sürgeti, hogy készítsék az utat Isten Igéjének, és az út járhatatlanságát, kietlenségét elegyengessék, hogy érkező Istenünk tudjon rajta előbbre jutni. „Készítsétek az Úr útját”: ez az evangéliumi igehirdetés és az új vigasztalás, amely arra irányul, hogy Isten üdvözítő műve minden embernek tudomására jusson.

,,Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen a hangodat, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! ” (íz 40,9.) Ezek a szavak nagyszerűen megegyeznek az előre küldöttek mondanivalójával, és helyénvalóan utalnak az evangélistákra, és meghirdetik Isten eljövetelét az emberekhez, miután szó esett a pusztában kiáltó hangról. Ugyanis a Keresztelő Jánosról szóló jövendölést joggal követte az evangélisták említése.

Micsoda hát ez a Sión, ha nem az, amit előbb Jeruzsálemként említett? Hiszen az is egy hegy volt, amint kijelenti az írásnak egy helye: „Sión hegye, a- melyen laktál” (Zsolt 73,2 ), és amint az apostol is mondja: „Sión hegyéhez járultatok” (Zsid 12,22). Ilyen módon talán az apostolok kara jut kifejezésre, amely a körülmetélésre alapuló ősi népből került ki?

Ez ugyanis az a Sión és Jeruzsálem, amely Isten üdvözítő művét befogadta, és amely magasra emelkedik az Isten hegyén, tudniillik az ő egyszülött Igéjén; ennek parancsolja meg, hogy magas hegyre menjen föl, és úgy hirdesse az üdvösség igéjét. Ki az, aki az örömhírt hirdeti (evangelizál), ha nem az evangélisták kara? És mit jelent evangelizálni? Meghirdetni Krisztus földre jövetelét valamennyi embernek, mindenekelőtt pedig Júda városainak.

December 15 - ADVENT 3. VASÁRNAPJA JÁNOS A HANG, AZ IGE KRISZTUS

(Szent Ágoston püspök 293. beszédéből)

János a hang, az Ur pedig „kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1). János ideiglenes hang; Krisztus a kezdetben örök Ige.

Szüntesd meg -az igét: mi marad a hangból? Ahol nincs mit megérteni, ott csak üres zaj van. A hang ige nélkül cseng ugyan a fülben, de a szivet nem építi.

Mindazonáltal magában a szívünk építésében figyeljük meg a dolgok rendjét. Ha azon gondolkodom, mit mondjak, már ige van a szivemben; de amikor beszélni akarok hozzád, azt keresem, hogyan legyen a te szívedben is az, ami az enyémben már ott van.

Amikor azt keresem, hogyan jusson el hozzád, és szívedben hogyan üssön tanyát az ige, amely az enyémben már ott van, veszem a hangot, és a hang igény- bevételével beszélek hozzád; a hang csengése vezeti el hozzád az ige megértését;