A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

491

Erről a két eljövetelről beszél Malakiás próféta. „Hamarosan eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok” (3,1): ez az egyik eljövetel. Rögtön utána a másikról szól: ,A szövetség követe, akit kívántok. íme, jön a mindenható Úr; ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állja ki megjelenését? Úgy vonul, mint az ötvösök tüze, mint a ruhatisztítók lúgja; úgy ül majd, mint ötvös és ruhatisztító.” (3,1-3.)

Ezt a két eljövetelt jelzi Pál is, amikor ezekkel a szavakkal ír Titusznak: .Megjelent az Údvözítő Isten kegyelme minden embernek, és arra oktat minket,

hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen és kegyesen és igazságosan éljünk a jelen világban, várva a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézu s Krisztu s dicsőséges m égjelen ését.” (2,11-13.) Látod, hogyan fejezte ki az első eljövetelt, amelyért hálát ad, és a másodikat is, amelyet várunk.

Ezért hitünknek, amelyet megváltunk, így szól a szövege: hiszünk abban, „aki felment a mennyekbe, és ül az Atya jobbján, és eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és Királyságának nem lesz vége.” (A jeruzsálemi egyház hitvallása a IV. század közepén.)

Eljön majd tehát a mi Urunk Jézus Krisztus a mennyekből. Eljön dicsőségben ennek a világnak a végén, az utolsó napon. Ez a világ ugyanis beteljesülésre jut, és ez a teremtett világ megfog újulni.

December 8. - ADVENT 2. VASÁRNAPJA A KIÁLTÓ HANGJA A PUSZTÁBAN

(Kaiszareiai Euszebiosz Izajás-kommentárja, 40.)

/

,A kiáltó hangja a pusztában: Készítsétek az Ur útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (íz 40,3; Mt 3,3 p.) Nyíltan kijelenti, hogy mindannak, amiről a jövendölésben szó van, nem Jeruzsálemben, hanem a pusztában kell megvalósulnia; vagyis hogy majd az történik, hogy az Úr dicsősége megjelenik, és Isten üdvözítő műve minden embernek tudomására jut.

Mindez pedig történelmileg és szó szerint akkor teljesedett be, amikor Keresztelő János meghirdette Isten üdvözítő eljövetelét a Jordán pusztájában, ahol Isten üdvözítő műve láthatóvá vált. Mert Krisztus és az ő dicsősége akkor lett ismeretes mindenki előtt, amikor megkeresztelkedése után megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb képében leszállva megpihent felette, és az Atya hangja így tett tanúságot a Fiúról: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mt 17,5; vö. 3,17.)