A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

489

VA SARMAPI GOMDOLATOK

November 24 - A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS, A VILÁGMINDENSÉG KIRÁLYA JÖJJÖN EL A TE KIRÁLYSÁGOD!

(Origenész, Az imádságról írt könyvecske, 25.)

Isten királysága, a mi Urunk és Üdvözítőnk szava szerint, nem előre kiszámítható módon jön; és azt sem mondják majd: íme, itt, vagy íme, ott van; hanem az Isten Királysága bennünk van (vö. Lk 17,20—21); mert közel van az ige, szánkban és szívünkben (vö. Róm 10,8). Kétségtelen tehát, hogy az, aki Isten Királyságának jöveteléért imádkozik, helyesen imádkozik; imája arra az Isten Királyságára vonatkozik, amelyet önmagában hordoz, hogy az kibontakozhasson, megteremje gyümölcseit, és teljességre jusson. Mert a szentek mindegyikében Isten uralkodik, és minden egyes szent azon Isten szellemi törvényeinek engedelmeskedik, aki úgy lakik benne, mint egy bölcsen igazgatott városban. Jelen van benne az Atya, és az Atyával együtt abban a tökéletes lélekben Krisztus uralkodik, ahogy írva van: ,JE lmegyünk zá, és szállást készítünk magunknak nála.” (Jn 14,23)

Isten Királysága, mely bennünk van, a mi folytonos előbbre haladásunk folytán akkor jut el teljességére,amikor beteljesedik az,amit az apostol mond: Krisztus, miután minden ellenségét önmagának alávetette, átadja a Királyságot az Istennek és Atyának, hogy Isten legyen minden mindenekben (vö. lKor 15,24—28). Ezért tehát szüntelenül imádkozzunk azzal a lelki beállítottsággal, amelyet az Ige tegyen istenivé, és mondjuk Atyánknak, aki a mennyekben van: „Szenteltessék meg a te Neved, jöjjön a te Királyságod!”

Isten Királyságával kapcsolatban még a következőt is észre kell vennünk: amint nincs köze egymáshoz az igazságosságnak és a gonoszságnak, amint nem társul egymással a világosság meg a sötétség, amint Krisztus nem egyezkedik Béliállal (vö. 2Kor 6,14-15), úgy Isten Királysága sem állhat fenn a bűn királyságával karöltve.

Ha tehát azt akarjuk, hogy Isten uralkodjon bennünk, akkor semmiképpen se uralkodjon a bűn a mi halandó testünkben (vö. Róm 6,12), hanem adjuk halálra tagjainkból azt, ami csak erre a földre irányul (vö. Kol 3,5), és teremjünk gyümölcsöt a Szentiélekben; hogy bennünk, mint valami lelki paradicsomkert