A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

488

Aztán beíratott Szíve iskolájába, Ő lett a Mesterem. Az első évek békéje után jött a valóságos szegénység, megvetettség ideje. Az én ácsműhelyem a gyári munkapad lett, ahol kemény fizikai munkával kerestem kenyeremet hasonlóan sokmillió embertestvéremhez. Itt azt kellett megtanulnom, hogy a hétköznapi kötelességek becsületes és készséges megtevése is része lehet a megváltás munkájának. Munkatársaim megérezték, hogy szeretem és becsülöm őket. Befogadtak és megajándékoztak bizalmukkal. Jó volt köztük lennem, és talán itt-ott általam is közelebb kerültek a jó Istenhez.

Felsőbb osztályba is léptem: a szenvedések házába, a kórházba küldött Jézus dolgozni. Nagyon nehéz tantárgy volt a szenvedések miértjének megértése. Csak egy megoldást találtam: Jézus a szenvedőkben folytatja megváltói életét. Nincs többé értelmetlen szenvedés, ha az övével egyesítjük a mindennapok kis és nagy keresztjét. Ezt próbáltam élni és továbbadni. Úgy gondolom, Ö vigasztalt általam. Nagyon sok esetben megéltem, hogy tudja a látszólag elrontott életeket jó útra vinni a szenvedések által. ígéreteinek betartását is megtapasztaltam, pl. „biztos menedékük leszek haláluk óráján”. Sokszor csodával volt határos irgalmas szeretetének győzelme.

Most a szolgáló szeretet útját követhetem: „Körüljárt,és mindenkivel jót tett” (ApCsel 10,38). Az önzetlen, feltétel nélküli szere- tetre tanítgat, mindenkihez az Ö irgalmas Szívével közeledjem. „Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket ... ez az én parancsom; szeressétek egymást” (Jn 15,12—17). Sok még a tanulniva- lóm e téren.

Hátra van még a saját keresztutam. Nem tagadom, félek a szenvedéstől. Ez lesz a teljes ráhagyatkozás, a tökéletes bizalom iskolája. Sokszor mondogatom magamnak: ha Jézus eddig ilyen jó volt hozzám, csak nem tételezem fel róla, hogy a legnehezebb időben hagyna magamra?! Csúnya hálátlanság volna részemről, ha a rám váró szenvedések ellen lázadoznék. Ezzel igazán nem akarom megbántani. Inkább sokat, sokat hálálkodom a kapott testi-lelki jókért, amelyekkel engem és másokat is elhalmoz.

Őszintén mondhatom: szép így az élet. Azért írtam le, hogy másokkal is megosszam életem boldogságának titkát. — Jézus Szívének tisztelete a szeretet élete. „Szeretet az Isten, aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne.” (ÍJn 4,16.)

(Egy Magyarországon élő Jézus Szíve népleány vallomása)