A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

464

megóvja őt attól,

hogy elhiggye: az élet csak szerep. Istenem, add: úgy élje le a Tőled kapott egyetlenegy és soha meg nem ismétlődő életét, hogy mindig vállalja önmagát.

Mert Te még egy hülyegyereket is meg tudsz váltani, de a maszkok és szerepek mögött tátongó űr, a negatív semmi megválthatatlan.

A maszkok és szerepek mögött tátongó űr mindig semmi marad, és soha sem lehet beteljesedett ígéret.

Mindig senki és semmi marad: nulla ami az örök élet számára teljesen elveszett.

Orbán Miklós

AZ ARANY HORDA CSATÁT VESZT

Rukinak összetelefonálta az egész klubot avval, hogy vasárnap soha nem képzelt dumcsival jön a Szenttatus. Hiába kérdeztük, hogy hőn szeretve tisztelt klubelnökünk mivel akar átejteni bennünket, egyikünknek sem árulta el, csak hajtogatta, mint a gyilkosságokkal kereskedő újságárus:

— Szenzáció! Szenzáció! Legfrissebb kiadás, még ragad a festéktől ... és a vértől. . .

Öcsém, a kis pimasz, valamit megneszelt. Szombaton este a vacsoránál példálózni kezdett, hogy így az Ifiklub meg úgy az Ifiklub. Sok mindenről mondhat kegyeletes igéket a Szenttatus, például a nar- kómártírokról vagy az izompacsirtákról vagy a ricsajszínpad új bálványáról, a festett szemű Boy Mat-ról és a hasficam akrobatáiról. Elsőfokú ősöm nadrágjának teljes tekintélyében az asztalra csapott, mert látta, hogy testvérháború van kitörőben, és amazon természetem veszteni nem fog.

— Pattansz, mint a nikkelbolha. . . még mindig nem mostad le a kocsit ... — dörögte, és öcsém jobbnak látta, ha kiballag a garázs elé.