A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

465

Hát nem mondom! Csakugyan nem vártuk, hogy az Atya, aki egyáltalán nem haragszik azért, ha Szenttatusnak becézzük, egy rakás divatlappal érkezett, és a terem végében Sutyi olyan képpel állt a vetítőgép mellett, mint valami lóbőrbe varrt kísértet. A fiúk mind ilyenek. Fáj nekik, hogy nekünk ma nem parancsolhat senki. Legalább is közülük. Amikor Csupaláb elrikkantotta magát, hogy a férfitársadalom is követeli jogainak érvényesülését, és a jövő gyűlésen a férfiparókák fejlődéséről lesz divattörténeti bemutató, általános helyeslésként dobogni kezdett a klub valamennyi ürgéje.

Előadónk tőle egyáltalán nem várt hozzáértéssel kezdte a női divatról összeszabott előadását, és az egymás után felvillanó képek kifejezetten érdekes változatosságban mutatták, hogy milyen selyemtunikában ölelte keblére Kleopátra az afrikai kobrát, milyen palástban pompázott Theodóra császárné a cirkusz páholyában, miben méltó ságoskodott MatUd őrgrófnő a páván ütemére, míg IV. Henrik a várkapu előtt vezekelt a pápa elleni lázadásáért. Stuart Mária ezerfodros gallérját biztos levette, mikor a vérpadra lépett, és így tovább. Kép kép után. Eleinte érdekes volt, aztán kuncogni kezdtünk. Előadónk belátta, hogy jobb, ha rövidre fogja, és csattanónak megkérdezte:

— Ki tudja, hogy mi volt a fardagály?

Hát erre az eddig unalomba szundizott fiúk ablakot kiverő hahotába kezdtek, hogy végre valami, amivel a lányokat majd dühíteni lehet. Pedig csak egy párnáról volt szó, amely a harangszoknya szétterülő vonalait volt hivatva kiemelni.

A Tiszi bejelentette, hogy előadása második részében a mai divat által megfogalmazott nőtípust fogjuk vizsgálni, éspedig úgy, hogy megnézzük nem is a ruhát, hanem a ruhát bemutató manökeneket, és megpróbáljuk kitalálni, a szépség e mai istennői polgári magánéletükben mint élnek. Ez a célkitűzés ugyan kissé kegyesnek hatott, de a francia meg angol divatlapok sokat ígértek, és sokat is adtak. Az egyszerűségükben is nagyszerű kosztümök, kis és nagy estélyi toalettek, bundák, belépők, komplék, aztán a divattervezők fantáziájában született ruhacsodák felvonultatása közben az előadó állandóan rontotta a hangulatot a kérdéseivel:

— Milyen lehet a hölgy, mikor porszívózik, vasal, rántást kever, bilire ülteti a kisaranyost, vagy két megpakolt zacskóval a karján hazaérkezik, és elsőnek a pincébe rohan, hogy bekapcsolja a mosógépet . ..

— Tiszta limonádé... — súgta felém a kis Csucsori, pedig alig múlt tizennégyéves. Azt akarta mondani, hogy a Szenttatus már újra lelkizni kezd, pedig akik ilyen ruhában járnak, azok messze fölötte