A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
462 a fehérvári segítőknek jutott. Amikor a falubeli téeszben értesültek a problémáról, lajtos kocsival a segítségünkre siettek, és két alkalommal feltöltötték a kutat. A másik probléma a fürdőszoba kicsinységéből és az egy WC-ből adódott. De végül is egy-két apró megfázáson kívül más baj nem történt. Külön meg kell említeni a falu népének a gyermekek felé sugárzó szerete- tét. Minden porta nyitva állt a kis sérültek számára. Cseresznye- és meggyszüretre invitálták őket, versengve gyümölcsöt, süteményt hordtak a számukra. Jellemző eset volt, amikor az egyik főzőasszonynak összeadtak 800 forintot, hogy valami finom vasárnapi ebédet főzzön a gyerekeknek. A vezetőség úgy döntött, hogy tyúkokat vesz a pénzen, és finom tyúkhúslevest főz. Ezután elindult, hogy megvásárolja a faluban az 5-6 tyúkot, de a tyúkok mind ingyen érkeztek, sehol nem fogadták el a pénzt. A falu KISZ-esei egy „kommunista szombat" keretében a falu volt iskolája előtt beásott hintákat és libikókákat kiásták — mondván, hogy ott azokra úgysincsen szükség —, és beásták a plébánia kertjébe. A budapesti hívek sem felejtették el kis védenceinket, amit bizonyított a sok-sok süteményes doboz, csokoládé és egyéb édesség, és a mindig idejében érkező adomány a kicsik számára. Püspök atya két ízben, egyszer pedig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Pszichológiai Intézetének igazgatója látogatta meg a nyaralókat. Úgy tűnt, mind a ketten kicsit meghatottan és megelégedetten távoztak. A főző asszonyok és a segítők anyagi ellenszolgáltatást nem kaptak. Amikor záráskor egy jelképes összeggel akartuk kifejezni köszönetünket a sok jó falatért, őszintén tiltakoztak: Ők, amit tettek, a gyerekekért tették. (így kaptunk egy kocsi homokot is: Isten nevében.) Összefoglalva: sikerült megtalálnunk a sérült gyermekek nyaraltatási lehetőségét. A folytatáshoz azonban a felmerült problémákat el kell hárítani. (Vízellátás biztosítása,ill. a folyamatban levő törpevízmű siettetése; vizes traktus — mosdó, WC létesítése által.) Szabó Irma KÖNYÖRGÉS ALGERNONÉRT Mikor a miséző pap kitárta kaijait és azt mondta: „Emeljük fel szívünket ... ”, ő is felnyújtotta a két ujját, mint az iskolában. És valóban az egész templomban talán senki nem tudta úgy, mint ő, mennyire szükséges az embernek, hogy kimenjen önmagából,
