A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
461 Az épület négy szobából, egy meglehetősen nagy központi előszobából, konyhából, kamrából és mellékhelyiségekből áll. Ezenkívül kiegészül egy pincével, padlással, garázzsal, disznóóllal, ami mind felhasználhatónak tűnt. Épület tehát már volt, de üresen; s pénz egy fillér sem. (A Szeretetszolgálat - Ipoly- tölgyesre való hivatkozással — nem támogatta ügyünket.) Isten segítségével, amit a híveken keresztül küldött számunkra, júliusra a legszükségesebb dolgokkal fel volt szerelve az épület. Pannonhalmáról matracokat, sodronyokat, püspök atyától gáztűzhelyet, gázpalackokat, a hívektől hűtőszekrényt, mosógépet és sok-sok szükséges apróságot kaptunk. így vált lehetővé, hogy július 2-án 17 sérült gyerek, megfelelő számú gondozóval, elindulhatott Sőrédre. A falu népe szeretettel fogadta az érkezőket. A napi kb. 40 személyre való főzést 4 asszony vállalta a faluból. Ők egymás közt beosztva a munkát helytálltak, hogy senki éhen ne maradjon. Éhezésről szó sem volt; kicsinek, nagynak bőven jutott a jó falatokból, és a vendégeknek sem kellett üres gyomorral távoz- niok. (250 palacsinta 6 féle ízesítéssel ebédre.) Hogy a munkában fennakadás ne legyen, arról a nagyszámú segítőcsapat gondoskodott. Székesfehérvári közösségek tagjai (kb. 120 ember) vállalta a napi beszerzést és a szükséges segítséget: 3-4, sőt sokszor több ember reggeltől estig segített a konyhán, a takarításban, a vízhordásban, egyszóval minden nehéz „rabszolgamunkában". Ők hozták Fehérvárról naponta kora reggel a friss főznivaló- kat — húst, zöldséget stb. A nyaraltatás két turnusban zajlott, az elsőben 17, a másodikban 18 gyermek nyaralt. A felkészített fiatal segítők száma 39. Nagy részük a Patrona Hungáriáé leánygimnázium tanulója, de voltak más gimnáziumokból és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola hallgatói közül is. A fiúk nagy része a Kecskeméti Piarista Gimnáziumból jött, de voltak bencés diákok is. A részlegvezetők Éden Margit és Dudinszky Zsolt fiatal gyógypedagógus tanárok voltak, segítőjük Szabó Ibolya gyermekgondozó, aki egész évi szabadságát adta ellenszolgáltatás nélkül, hogy segítsen. A gyermekek elhelyezése négy szobában történt, a segítők a garázsban, pincében, a kertben felállított sátrakban, ill. rossz idő esetén a templom kórusán nyertek elhelyezést. Hozzá tartozott az együtteshez mindig egy-egy fiatal atya, aki a hősiesen helytálló fiatalok lelki táplálásáról gondoskodott: két újmisés: Száraz László a fehérvári, llléssy Mátyás az esztergomi egyházmegyéből, ketten pedig, akik már régi ismerősök: Balogh Szilárd bencés atya és Siményi Ferenc. Kicsi sérültjeink láthatóan vidámak, boldogok voltak, de a gondozók helyzete nem volt mindig felhőtlen. Legnagyobb probléma a vízellátás volt. Először a szivattyú akadozott, az első hét után pedig kiürült a kút, és víz nélkül maradtak. A napi mosáshoz, fürösztéshez szükséges hatalmas vízmennyiséget a környékbeli házakból kannákkal hordták össze. Ebben a munkában az oroszlánrész
