A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

444

November 3 - ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP

Olvasmányok: MTörv 6,2-6; Zsid 7,23—29; Mk 12,28b-34.

Szeretet; Parancs vagy ajándék?

A mai evangéliumban egy agyafúrt írástudó ,, vizsgáztatja” Jézust. Ez több alkalommal megtörtént, és többnyire rosszindulatból faggatták őt. Szerették volna azzal vádolni, hogy nem tartja meg a mózesi törvényt. Hogy melyik a legnagyobb parancs, azzal tisztában voltak Jézus kortársai. A Jézus által idézett első szöveg: „ Szer esd Uradat, Istenedet” (MTörv 6,5), és a második rész:,,Szer esd embertársadat úgy, mint magadat” (Lev 19,18) foglalta össze — úgy, mint a mai katolikusoknak a hiszekegy — vallásuk lényegét. A parancs ismerős volt, de néha igen agyafúrtan kijátszották azt.

Mk 7,6—13 ad erre egy példát. Ha valaki rosszakaratból nem akart segíteni másokon, beleértve saját szüleit, a nekik szánt élelmet vagy pénzt Istennek ígért áldozatnak (korbannak) jelentette ki, és mivel ez Istené, megvonta talán a legszükségesebb élelmet embertársaitól. (Viszont arra talált okot, hogy az Istennek ajánlott adományt magának megtartsa.) Jézus ezt a lelkületet több ízben és a lehető legélesebben elítélte, és egy lépéssel tovább ment a fent említett ószövetségi szövegek magyarázatában. Amíg az ószövetségben az Isten és ember szeretetét egymás mellé állították, Jézus egyszerűen azonosította a kettőt. Szerinte az Isten- és emberszeretet azonos, az egyik nem képzelhető el a másik nélkül.

Hogyan gyakorolhatjuk ezt a kettős és ugyanakkor azonos sze- retetet?

Az első és talán a legfontosabb lépés, hogy nem parancsként nézzük, hanem ajándéknak tekintjük az Isten és ember szeretetét. Az Isten elsősorban nem parancsokat adott, hanem saját gyermekeivé fogadott minket Jézus Krisztusban. Minden hűtlenségünk ellenére saját Fiát adta értünk, aki a mi Főpapunk, akiben Isten szeretete látható módon, emberi formában megjelent. Tanítása nem parancsok osztogatása volt, hanem életpéldája, aki körbe járt és jót tett, és amit hirdetett, azt meg is valósította: életét adta barátaiért.

Mi lehet a mi magatartásunk az ilyen nagy szeretetajándékra? Csak az, hogy tehetségünkhöz képest mi is viszontszeretjük Istent és Isten gyermekeit, embertestvéreinket.

Krisztus egyházát is ilyen fényben kell látnunk. Nem mint törvényekkel életünket szabályozó testületet, ahol a sokszabály akadály