A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

445

versennyé teszi vallásos életünket, hanem mint egy olyan közösséget, ahol Isten ajándékát, a szeretetet megtapasztaljuk és tovább terjesztjük a világban, azok között is, akik soha nem hallottak Krisztusról.

Sajnos, sokszor mi is a törvény megtartása és jámbor teljesítmények mögött keresünk menedéket a „haragvó” Istennel szemben. Jócselekedeteinkkel akarjuk arra kényszeríteni Istent, hogy jól bánjon velünk.

Ne adjuk föl a jócselekedeteket; egyedül azon igyekezzünk, hogy jócselekedeteink rugója a hála legyen. Hála Isten nagy sze- retetéért, amelyet Jézus Krisztusban kinyilvánított, és amelyet mi azzal köszönünk meg, hogy embertársainkat mint Isten gyermekeit őszinte, gyakorlati módon szeretjük.

November 10 - ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP

Olvasmányok: lKir 17,10-16; Zsid 9,24-28; Mk 12,38-44 A hit tettek nélkül nem élő (vő. Jk 2,26.)

Egy kép kifejezőbb és többet mond, mint száz vagy ezer szó. 1985 első hónapjaiban láttuk ennek igazolását, amikor a televízión és a rádióban megjelentek az etiópiai éhínség áldozatainak képei. A világ lelkiismerete és szíve megdobbant, és csoportok egymással versenyezve siettek az éhínség áldozatainak segítésére.

Ez a segítőkészség igazolja egy 3. századi teológusnak, Tertul- liánusznak mondását: Az ember szíve mélyén (gyökerében) keresztény. Tudatosan Krisztus példáját és tanítását vagy - ha azt nem ismeri — lelkiismeretét követve igyekszik embertársait segíteni, jobb, békésebb és szebb életet teremteni. Ez az ember szívébe oltott vágy Isten akarata, mert ő magához akarja ölelni az emberiséget Jézus Krisztusban. Sajnos, csak nagy katasztrófák, járványok és éhínség idején látjuk ennek az önzetlen szeretetnek kimagasló példáit. Pedig ez a keresztény élet lényege és szíve. Ezt tárják elénk a mai olvasmányok, ahol mindenütt a másokért való, önzetlen szeretet példáit látjuk.