A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
434 LELKISÉG Békési István HAVI IMASZÁNDÉKOK ÁLTALÁNOS: ... a férfi és női szerzetesekért: hogy az evangéliumi élet kovásza legyenek a világban. Olyan természetes volt a hivő ember ajkán a szó, ha papokkal, szerzetesekkel, nővérekkel találkozott: kedves nővér, kedves atya, imádkozzanak érettünk! Sejtették valahogy a hívek, hogy a szerzetesek élete az imádság a nagy közösségért a Krisztus-test javára, tehát érettük is. Most a havi szándékban megfordul a kérésünk iránya. Mi, a hívek imádkozunk a szerzetesekért, a szerzetesnőkért, hogy — a Szentatya szavai szerint — legyenek megint kovász az egész világ életében. Hiszen ha minden keresztény arra küldetett, hogy a világ világossága, vagy a föld sója legyen, mennyivel inkább azok, akik egész életüket rátették a szorosabb Krisztus-követés útjára, rátették egész életüket testvéreik hivatásos szolgálatára. Nem új, nem egyedülálló jelenség a vallások történetében a teljesen odaadott, magasabb eszményeknek szentelt életforma. A pogány vallások korában is előfordult. így van a kereszténységben is. A kereszténységben, amely teljes lefoglalását jelenti az embernek, teljes megújítását a szívnek, léleknek az újító, megszentelő Szentlélek erejében, a Krisztus-követésre s az Isten dicsőségére. Minden hivő ember részese ennek a szent hivatásnak, hogy egészen Istené legyen, s így Isten kegyelmével egészen a többieké legyen. Tényleg a világ világossága és a föld sója. Mégis már az Úr Jézus életében látjuk azt a kis sereget, amelyet egészen szoros követésére hívott, és aztán elküldött a világ meghódítására. A kereszténység első évei óta feltűnnek azok, akik egészen az Úrnak szentelik életüket. Már Szent Pál így említi az első korintusi levélben a szüzek szerepét. Ugyancsak az apostoli korban találkozunk azokkal, akik különleges odaadással szolgálnak főleg a szegények segítésében, a szegények szolgálatában. Majd jöttek azok, akik teljesen feláldozták magukat, akik életüket is átadták Krisztus követésében Isten szolgálatára: jött a vértanúk kora. S mikor az Egyház szabadságának a napja feltűnt a Konstant in-féle rendelettel, ez a teljes odaadás, teljes Isten-szolgálat mind a keleti, mind a nyugati Egyházban hamarosan hivatásos formát is nyert. Megjelentek előszóra remeték, a kis külön csoportokban Istennek szolgáló, felebarátjukért dolgozó emberek; majd megszülettek a nagy szerzetesrendek: nyugaton Szent
