A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

435

Benedek szabályai szerint, keleten Szent Vazul regulájának értelmében. Mint minden emberi intézmény, a szerzetesi élet is Isten különös kegyelmével, hívásával emberre épített életforma. Isten dicsőségére s a többiek javára szól a hivatás. A hullámhegy és hullámvölgy, az apály és dagály törvénye, jelensége itt is érvényesült. Voltak korok, vannak korok, amikor a szerzetesi élet tündöklik az egész Egyház egén, amikor nemzedékeket lendítenek, reformálnak. Európa atyja, Szent Benedek az ő rendje révén és regulájával barbárokból keresztény népeket nevelt. Később a nagy clunyi reform, majd a lángoló Szent Bernát teremt a középkorban új életet. Feltűnnek a ragyogó csillagok a tudomány egén: Tamás és Bonaventura; a koldulórendek — dominikánusok, ferencesek — élik és terjesztik a középkor nagy forradalmát. Majd a nagy missziós lendület, az Egyház terjeszkedése az új világ felfedezése után, főleg a jezsuita szerzetesek életében. Az újkorban is Don Bosco fiai modern arculatukkal, s annyi más alakulat. A női szerzetesek, akik a zárdák csendjében imádkoztak egy korért, egy országért. Akik szeretetükkel eljutottak minden betegágyhoz, minden árvához, minden szegényhez. Eljutottak a missziókba is. Akiknek Isten sokszor egészen különleges szerepet adott a mélyebb vallásos élet felvirágoztatásában. Gondoljunk Nagy Terézre, Kis Terézre, a nagy iskolaalapító nővérekre, s akkor látjuk, hogy az Egyház életében mindig nagy volt a szerepük. De a fény és az árnyék, a hullámhegy és hullámvölgy, az apály és dagály törvénye, szabálya itt is érvényesült.

Azért kéri most az Egyház különleges imádságunkat, a hívek imádságát a szerzetesekért. Mert ha nem is az alkony, de valami szürkület ideje van az Egyházban és a világban a szerzetesélet elgondolása és megbecsülése tekintetében a II. vatikáni zsinat óta. Fogy a számuk. Szerzetesi ruhájukat levetik; a régi szerzetesi munkák helyett — a világiak mintájára — világi munkaterületekre mennek; és akik az Egyház megújulása, a belső, mélyülő, szent és teljesebb élet képviselői lettek volna, ott vannak a tüntetők, a lázadók sorában. Sokszor nem tudjuk mi sem, talán az Egyház sem, meg ők maguk sem, hogy voltaképpen mit akarnak. Hivatásuk, szerepük ma is a régi lenne, a régi