A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
39 — Ne háborgassátok a halottat, hadd nyugodjék békében! — S erre általában csend lett. Ki-ki arra gondolt, ő is lehetett volna az áldozat. A lőcsfalvi pap azt is feljegyezte, hogy az öccs mindig megjelent a bátyjáért végzett szentmiséken, s hogy ez nagy megbecsülést ébresztett iránta az emberekben. András Imre HÚSZÉVES A MEGEGYEZÉS A SZENTSZÉK ÉS A MAGYAR ÁLLAM KÖZÖTT 1964. szeptember 15-én múlt húsz éve, hogy a Szentszék és a magyar állam képviselői aláírták az ún. részleges megegyezést, mely kiindulópontjává vált az egyház és az állam közötti viszony új rendezésének. Az egyezségnek nem any- nyira a tartalma, mint inkább a ténye váltott ki nemzetközi feltűnést. Elsőízben történt ugyanis, hogy egy szocialista ország magával a Vatikánnal kötött az állam és a helyi egyház viszonyát szabályozó megállapodást. Ez eddig a Szovjetunió privilégiumai közé tartozott. A megállapodás tényével a magyar állam elismerte a Szentszék jogát a magyar egyház irányítására, a Szentszék viszont tudomásul vette a magyar állam legális érdekét az egyházi vezetők lojalitására. A részleges megegyezés két dologról intézkedett csupán. Az első pont öt új püspök kinevezését tartalmazta, akik működéséhez az állam az előzetes tárgyalásokban hozzájárult. A második pontban a Szentszék a hazai püspöki kar felügyelete alá helyezte a római magyar nagykövetség épületében lévő Pápai Magyar Intézetet, amit addig külföldön élő magyar papok vezettek; a magyar állam viszont hozzájárult ahhoz, hogy é- vente nyolc magyar ösztöndíjas pap menjen a Pápai Magyar Intézetbe, akik egyházi tanulmányaikat római egyetemeken egészíthetik ki. A tárgyalások során készült egy nyilvánosságra soha nem hozott jegyzőkönyv is az egyház problémáiról. Ezek megoldására, illetve a megoldás keresésére félévenkénti rendszeres tárgyalások tartását határozták el. A Szentszék és a magyar
