A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
398 römmel veszel-e részt az Egyház liturgikus, közösségi életében — legalább a kötelező minimális előírásoknak megfelelően: vasárnapi és ünnepnapi szentmisék, pénteki bűnbánati napok és parancsolt böjtök, évi „fülgyónás” és húsvéti áldozás, házaséleted és gyermekeid valódi katolikus nevelése, az Egyház anyagi támogatása? 1 .Nem bírálgatod-e folyton egyházközséged tagjait, a papokat, apácákat, a pápát, a hivatalos Egyház rendelkezéseit... ? t $ t t t Tudja-e ... (vő. a 390. oldallal): A fehér galamb köztudottan a Szentlélek leghagyományosabb szimbóluma. Eredete Jézus keresztelkedéséig megy vissza. A szentírásban olvassuk: mikor Jézus megkeresztelkedése után imádkozott, „a Szentlélek leszállt rá látható alakban, galambként”. — A galamb szárnyai mozgásban vannak: az elevenítő Lélek ott fúj, ahol akar - állandóan „munkálkodik”, ahogy Jézus is mondotta magáról az Atya példájára hivatkozva. - A nyitott szárnyak egyben utalás a szimbólum Jégiességére”, lelki tartalmára (vö. az angyalok szárnya). — A galamb feje körül hármas ragyogáséi nimbuszt látunk: utalás az oszthatatlan Szentháromságra — a- hol a Lélek, ott van az Atya és a Fiú is, mindenekre tündöklő szeretetével. — A lebegő galamb idézi a Teremtés könyvét is: Isten lelke lebegett a vizek felett — vagyis mióta világ a világ, azóta folyik benne a Szentlélek műve, költögeti a teremtés álmát az isteni szeretet melegével, miként a galamb saját fészkében a tojásokat. Isten sosem hagyta magára a világot. - A zuhanórepülésben lévő galamb emlékeztet az első pünkösdre, a Szentlélek elemi erejű kiáradására, ellenállhatatlan erejére, mely eléri világunk legnagyobb mélységeit is. A tűz lángnyelveinek és a lámpásoknak a hetes száma jelenti a Szentlélek hét ajándékát (bölcsesség, értelem, jó tanács, lelkierősség, tudomány, jámborság és istenfélelem). — A tűz idézi a Kivonulás könyvének (3,1—6) égő csipkebokrát is, ahol Mózes hivatását kapta — az igazán a hit erejében és erejéből élő ember é- lete (mely lángol, mint a csipkebokor, anélkül hogy elégne) kiáltó jel Isten mellett, nélküle megmagyarázhatatlan, általa Isten természetfeletti élete árad a világba, s Isten új hivatásokat osztogat... — A felfelé lobogó lángnyelvek az Istenért, Isten dicsőségére lobogó lelkeket is megjelenítik — a Teremtő, Megváltó és Megszentelő végtelen jósága tüzesíti őket, válaszul adják életüket az istenszeretet lángolásában. A lámpások idézik a hívők életének igazi, Isten adta célját: világoskodni azoknak, akik a „sötétségben és a halál árnyékában ülnek”; ragyogni, mint a csillagok az „istentelen és romlott nemzedék körében”. - A felfüggesztett lámpások emlékeztetnek arra, hogy a Magasságbéli tartja kezében a hívők életét — a mindennapi eleven imakapcsolat a hivő élet egyetlen biztosítéka, nélküle lehull, semmivé lesz.
