A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-09-01 / 9. szám

391

Békési István

VAŐARMAPI GOMDOLATOK

Szeptember 22 - ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP EMBERI ÉS ISTENI SZEMPONTOK

A szentmise olvasmányai:

Bölcs 2,17-20: Ítéljük őt el szégyenletes halálra!

Jak 3,16-4,3: A békeszeretők lelki békét szeretnek.

Mk 9,29-36: Aki az első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.

A vasárnapi evangéliumi szakasz nemcsak a Márk-evangélium sorrendjében, hanem gondolatában is egyenes folytatása a múlt vasárnapinak. Az Úr arról beszél tanítványainak, hogy az Emberfiát, Öt, a Messiást gonoszok kezébe adják. Tényleg az emberek utolsója lesz, megvetett; a leggyalázatosabb halállal, kereszthalállal fog meghalni. Amint már a Bölcsesség könyve megjövendölte, hogy ez az igaznak a sorsa: „ítéljük gyalázatos halálra”, gyalázzuk meg. Élete, tanítása ítélet volt a mi gonosz életünk felett. Most megmutatjuk, hogy mi vagyunk az erősebbek.

Aki azonban ezt is el tudja fogadni az Úr Jézustól, aki elhiszi, hogy Istennek az oktalansága bölcsebb, mint az emberi okosság, az megtalálja az igazi belső békét: minden körülmények között elfogadni Isten szent akaratát. Akkor is, ha az a Jézus útjára vitt bennünket. Nem az emberi út, nem az emberi bölcsesség megoldása ez. Az emberi út az a kicsinyes vetélkedés, tülekedés, amit a tanítványok útközben egymással beszélgetve tanúsítottak: ki a nagyobb közülük, ki az első, ki a többet érő? Mert Péternek olyan különleges dolgokat mond, Jánost annyira szereti. Pétert, Jakabot, Jánost annyiszor viszi magával külön. Ki a legnagyobb közülük? S itt jön az Úr nagy tanítása: a gyermek kicsiségével, gyengeségével, egyszerűségével mondja meg nekik, hogy aki olyan egyszerű tud lenni, mint a gyermek, kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb közülük.

Még az utolsó vacsorán is kellett inteni tanítványait: Ti engem úrnak és mesternek mondotok. Jól mondjátok, én az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester, szolgálok nektek, nektek is szolgálnotok kell egymásnak. Nektek is készeknek kell lenni megalázni magatokat, valóban követni az én példámat. Én nem azért jöttem, hogy engem kiszolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak a többieknek.