A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-09-01 / 9. szám

392

Szeptember 29 - ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP FÉLTÉKENYSÉG ÉS TISZTA GYERMEKSÉG

A szentmise olvasmányai:

Szám 11,25—29: Féltékeny vagy? Bárcsak az Úr egész népe prófétáinál Jak 5,1-6: Gazdagságtok megrohad.

Mk 9,37—42.46—47: Aki nincs ellenünk, velünk van.

Egy nagyon egyszerű, szinte hétköznapi bölcsességnek tűnő figyelmeztetést ad az Úr tanítványainak, akik látták, hogy mások is Jézus nevére hivatkozva akarnak csodákat tenni: Aki nincs ellenetek, az veletek van. Még a mai politikusok is felhasználják néha ezt az egyszerű, józan dolgot. Annál nagyobb ellentétnek tűnik, hogy mindjárt utána egy megdöbbentően komoly figyelmeztetést mond Jézus. Persze, mint a szónoki beszédben, az egyszerűbb oktatásra szánt aforizmákban, a bölcs igékben, úgy itt is helyesen kell értelmeznünk a szavakat. Igenis, vannak áldozatok, amelyeket meg kell hozni az egyetlen szükséges, a lélek javára. Jézus hallgatói mind egyszerű emberek. Pontosan ismerik az állatok szokását: akár a farkukat vagy a lábukat is bent hagyják a csapdában, csakhogy az életüket megmentsék. Hogyha kezed vagy lábad botrányt okoz neked, le kell vágnod, és ott kell hagynod. Még ha valami annyira kedves is neked, mint a saját tested, vagy annak egy része, azt is fel kell áldoznod lelked üdvösségéért. Mert egyszer élsz, egy lelked van, s azt ebben az életben üdvözíted vagy veszíted el.

Az emberek könnyen elveszítik lelkűket a gazdagságért. Szent Jakab apostol levelének a mai része — de szinte az egész levél — újra és újra inti, figyelmezteti a gazdagokat. Ne hagyatkozzanak földi kincseikre, gazdagságukra, mert azok elpusztulnak. Mint a mezei virág, elrothad az őgazdagságuk is. Ha földi gazdagságukból égi kincseket nem gyűjtöttek, akkor az inkább kárukra volt. Vannak más gazdagságok, más kincsek is: a belső kincsek, Isten különleges adományai. Abban meg az a veszély, hogy mikor más kap hasonló adományt, akkor megirigyeljük tőle. Tudjuk, mit kaptunk mi az Istentől. De ahelyett, hogy hálás lélekkel fogadnánk, azt nézzük, ki kapott többet, ki kevesebbet. Ez az a lelki irigység, amely a főbenjáró bűnök közé tartozik.

Hiszek a szeretet végső győzelmében: a magam szegény kis emberi életében.

(Marcell atya)