A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
35 Problémák is Megoldások Teleki Béla A NEVELÉS ISKOLÁJÁBAN A rendelkezés, kérés, tanácsolás, dicséret, parancs, elemzés, hízelgés, fenyegetés, vád, gúny stb. mind használatban levő eszközeink a gyermeknevelésben. Jók, ha gyermekünk érzelmileg higgadt, és jó a kapcsolatunk. Amikor azonban megromlott a kapcsolat, vagy a gyermek lelkét érzelmi problémák korbácsolják — ezek a módszereink többet ártanak, mint használnak. Ilyenkor - láttuk utóbbi számainkban — okosabb érzékenyen figyelni a gyermekre, és segíteni őt, hogy megoldja nehézségeit. Jelen írásomban szeretnék rámutatni arra, mikor haszontalanok (vagy egyenesen károsak) gyermekünkhöz intézett kérdéseink. VI. HASZONTALAN KÉRDÉSEK A kérdezés általában az érdeklődés jele. Gyermekeink igénylik szüleik érdeklődését mindaz iránt, amit tesznek, ill. ami az ő gyermeki vagy serdülő életükkel kapcsolatos. De ennél a nevelési módszernél is ismerni kell a határt. 1. Kérdésfajták A kérdezés művészet. Sokféleképpen használhatjuk a nevelésben is. Föltehetünk egészségügyi kérdéseket, mint pl.: Mi fáj? Hol fáj? Nagyon fáj? stb. Jogi kérdéseket is alkalmazhatunk. Ilyenek pl.: Mit, mikor, hogyan és miért tett a gyermek? Kérdezhetünk tanítói jelleggel, hogy megtudjuk gyermekünk ismereteit, elképzeléseit, terveit, vallásos képeit, erkölcsi hozzáállását stb. Feltehetünk rendőri kérdéseket is, amelyekkel a gyermek bűnösségét vizsgáljuk. A kérdések általában hasznosak a társalgásban és a nevelésben egyaránt. A rendőri kérdések azonban gyakran elvágják társalgásunk fonalát, különösen ha a gyermek érzelmileg egyébként is zavart.
