A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
36 2. Ártalmas kérdések Bemutatok néhány ártalmas kérdést: Gyermekünk előáll azzal, hogy nem szeret játszaniX-szel,mert az mindjárt sír, és haza akar menni. Erre a szülő befogja gyermeke száját az ilyen és hasonló kérdésekkel: Mivel ríkatod meg X-et? Arról panaszkodik gyermekünk, hogy úgy érzi, Isten nem szereti őt. Az „ugye, már megint rossz voltál?” kérdés hideg viza nyakába. — Nem vagyok éhes! — jelenti ki vacsoraidőben a gyerek. A szülői torpedó így hangzik: „Megint torkoskodtál, ugye, amikor hazajöttél az iskolából?” Serdülőnk azt panaszolja, hogy ő olyan mafla. Nem tud úgy beszélni a fiúkhoz mega lányokhoz, mint mások. Csak áll közöttük, mint egy fabáb. Erre következik a szülő holtvágányos kérdése, pl.:Miről beszélnek a többiek egymással? Az ilyen és hasonló kérdések kicsikarnak a gyermekből egy kurta és fukar mondatot, és leállítják a további társalgás lehetőségét is. 3. Nyitó kérdések Olyan esetekben, amikor gyermekünk problémával terhelt, a nyitó kérdések segítik beszélni, és a megoldás felé irányítják őt. A fenti és hasonló esetekben nyitó kérdés lehetne pl. az, ha megkérdeznénk gyermekünket: Mit gondolsz te a síró pajtásról, a haragvó Istenről, az étvágytalanságról, vagy a szótlanságodról társaid között? Hasznos kérdések lehetnek a- zok is, amelyekkel a szülő kifejezi érdeklődését a gyermek érzelmei, gondolatai és elképzelései iránt. Pl. így: Hogyan érzed, hogy Isten nem szeret? Mit gondolsz, hogyan lehetnél te is beszédesebb társaid között? Sokat segíthet az is, ha felvetjük a kérdést: Szeretnél erről beszélgetni velem? Felnőtteknél is gyakori eset, hogy ha érzelmi megrázkódtatásban vannak, és egy esetlen és faggató kérdést teszünk fel nekik, kapunk egy semmitmondó választ, és beszélgetésünk végeláthatatlan hallgatásba fullad. Gyermekünk még érzékenyebb. Jól gondoljuk hát
