A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
378 többszörös hivatalos levélváltás is történt. Végeredmény: a Szentszék teljes mé- tékben jóváhagyta a santanderi püspök eljárását és ítéletét, és az említett 1970-es közleményt maga a Szentszék küldte meg a világ összes püspökének. A Szentszék álláspontját a Hittani Kongregáció új prefektusa, Seper bíboros így fogalmazta meg (1969. március 10): „A helyi főpásztor által közzétett döntésnek, mivel ő jog szerint illetékes annak meghozatalára, elegendő indítéknak kell lennie minden megyésfőpásztor számára, hogy távoltartsák híveiket minden zarándoklattól és vallásgyakorlattól a kérdéses állítólagos megjelenések és közlések kapcsán." Még egy dolgot megemlítünk. A jelenlegi santanderi püspök 1977.december végén, egy garabandali főpásztori látogatás után úgy nyilatkozott, hogy Gara- bandallal kapcsolatban nyitva áll minden új fejlemény felé; nincs kifogása az ellen, hogy pápai bizottság felülvizsgálja az egész kérdést. — A Szentszék azonban mindezideig eredeti álláspontjához ragaszkodik: semmi ok sincs arra, hogy a püspöki elítélést megkérdőjelezze, és saját vizsgálatot indítson. San Damiano története szintén 1961-ben kezdődött. Történetét elég részletesen ismertettem (1982,10—13). A püspöki állásfoglalások ebben az esetben is egyértelműek és világosak, mint a következő idézetek bizonyítják. „Úgy ítéljük, hogy Rosa Quattrini állításai, amelyek a Szűz Mária megjelenéseinek és üzeneteinek természetfeletti jellegére vonatkoznak, semmiféle elfogadható alappal nem rendelkeznek." (1968. február 2.) „Mindabban, amit a San Damianó-i tényeknek neveznek, vagyis az állítólagos üzenetekben, az úgynevezett látomásokban és a feltételezett csodákban, nincs semmi természetfeletti; a felhozott érveknek semmi bizonyító erejük nincs; van ellenben sok kétségtelenül ellenkező értelmű bizonyíték." (1970. november 1.) „Újból megerősítem azt a negatív ítéletet, amelyet tisztelt elődöm és én magam több ízben kifejeztünk az ún. San Damianó-i tényekkel kapcsolatban, tudniillik hogy ezekben a tényekben nincs semmi természetfeletti." (1980. május 1.) A tanítóhivatal állásfoglalásának egyetemességét ebben az esetben is a Szentszék biztosította: az 1970-es nyilatkozatot a piacenzai püspök a Szentszék meghagyásából a világ minden püspökének megküldte. A püspökök nyilatkozataival egybehangzóan tehát azt tartom és hangoztatom, hogy az állítólagos jelenések és üzenetek híjával vannak a természetfeletti eredetnek, vagyis hogy a Szűzanya az említett helyeken valójában nem jelent meg, és nem üzent. Kifejteni, hogy miben áll a jelenségek természetes magyarázata, nem tartozik a püspökök hatáskörébe. Az ilyen kifejtéssel, főleg a részletekbe menő kifejtéssel nem is próbálkoznak. — Lássunk csupán egy-két lehetséges és nagyon valószínű szempontot ahhoz, miben állhat a természetes magyarázat. (a) „Általában zavaros és bizonytalan időkben nőnek gombamódra az állítólagos jelenések, és virágzanak a mindenféle kinyilatkoztatások. Gondoljunk vissza azokra a jövendölésekre, amelyek a háború idején keringtek. A bizonytalan idők termelik ki a jövőbelátókat és jövendőmondókat, biztos receptjeikkel. Ne csodálkozzunk ezen. A balsorsban szükségünk van biztonságra, menedékre. A kérdések zuhatagában szükségünk van világos és pontos szóra, és szívesen fogad
