A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
319 Kozma György MIÉRT LETTÉL PAP? Az alábbiakban 1980 óta szentelt (fiatal) papok rövid nyilatkozatait gyűjtöttük össze arról, hogy mi adta az első indítást hivatásukhoz: 1. Nevetni fogsz! Gimnazista koromban hallottam egy népmissziós beszédet, amelyben a papi hivatásról volt szó. Szíventalált ez a kifejezés: a pap a mennyország földre csókolt csókja. Nem röstellem, hogy ez a giccses frázis indított útnak. 2. Olyan sok jót kaptam életemben, hogy úgy érzem, kevés volna, ha csak egy családnak adnám tovább. Valahogy a szívem tágabb annál, hogy csak néhány embernek legyek mindene. 3. Sokáig orvosnak készültem, diákkoromban sokat nézelődtem apám műtőjében. Aztán rájöttem, hogy nekem kevés, ha csak 30-40 évvel hosszabítom meg az emberek életét. Az örök élet szolgálatát választottam. 4. Az élet rövid, minden jót nem tehetünk meg, ezért úgy gondoltam, hogy inkább mindig a nagyobb jót választom. Nem azt akarom mondani, hogy a papok jobbak, mint a hívek, hanem a profi mégiscsak profi. Nem akartam Isten szolgálatát amatőr módon megoldani. 5. Hároméves koromban jelentettem ki először, hogy pap akarok lenni. Tetszett a pünkösdi piros miseruha. Azóta persze azt is hallottam, hogy sótlan a világ, és mi volnánk a föld sója. . . 6. Szerzetespapi életemet fotós kifejezésekkel fogalmaztam meg, mert valamikor ezt a mesterséget űztem. Szeretem a túl- vagy alulexponált negatív telkekből előhívni az Isten-arcot. A szegénységi fogadalom gyakorlása is olyan, mint a fényképezés: enyém lesz a jó, bár meghagyom eredeti helyén, nem veszem birtokba,csak használom. A tisztasági fogadalom is olyasmi, mint a fényképezés: szépnek látom a szépet, de birtokolni nem akarom, hanem terjeszteni, másokkal is megosztani, mint ahogy nem magának fényképez az ember. Az engedelmesség is ilyesmi: hű képet akarok bemutatni a Nagy Tervező elgondolásairól, ezért követem hiteles képviselőinek szavát. 7. Hazámban sok vulkán működik, és a bennszülöttek ételeiket a földbe ásott gödrökben főzik meg ennek a természetes konyhának melegénél. Már gyermekkoromban elbűvölt a lehetőség: emberfeletti erőket a gyengék, szegények, családok szolgálatába állítani. . .! Amióta megtudtam, hogy a pap Isten erejét, kegyelmét pazarolja az emberek, családok, szegények, kicsik javára, el sem tudom képzelni, mi más lehetnék, mint pap... Megfigyelhetsz ezekben a vallomásokban egy közös vonást: mindegyikük valami nagyot akart kihozni egyetlen életéből. Az unottan tengődő „cool guy" persze messze áll ettől a szemlélettől. Aki vállalja a papi életet, az tud eszményekért lelkesedni, az alig várja, hogy valaki arra méltó személyt megajándékozzon szabadságával! Vagyis színes, változatos, életre szóló kalandra vállalkozik.
