A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
320 Ha benned is mocorog valami ilyesmi, gondold meg, nem lehetne ez is jele annak, hogy az Isten téged is hív! * * * HOGYAN DÖNTHETEM EL, hogy papnak, szerzetesnek hívott-e az Isten? Három kérdést tégy fel magadnak: van- a papi vagy szerzetesi élethez KEDVED, TEHETSÉGED, LEHETŐSÉGED? KEDVED: El tudod-e képzelni magadat, mint papot, szerzetest? Persze vigyázz, hogy reális képet fess magadnak erről az életformáról, ne álmokat kergess. Talán ismersz olyan papot vagy szerzetest, akire azt mondod: én is ilyen szeretnék lenni, kerül, amibe kerül. Talán azt is megfigyelted magadon, hogy sokféle kedvtelésed nem egyforma emlékeket hagy benned. Van, ami után teljesen üres, unott vagy. Viszont olyan élményed is lehet, amitől gazdagabbnak tarthatod magad. Ha ez utóbbi időtöltéseid csoportjába sorolod vallásos emlékeidet, akkor elmondhatod: kedved van a papi élethez. Fontos, hogy ne félelemből, a kényelmes élet, a megbecsült pozíció reményéből érezz kedvet a papi életre. Vagyis: ne önmagad keresd, hanem Istent! TEHETSÉGED: Ne csak az elvégzendő tanulmányokra gondolj. A teológiai végzettség még nem minden. Van-e józan ítélőképességed? Tudsz-e békét teremteni világodban? Mit teszel összeférhetetlen emberekkel? Túlságosan szeretsz szerepelni, vagy irtózol tőle? Mindkettő akadálya lehet a papi életnek, ha túlságosan erős. Hogy állsz a közösségi és a magányos élet összehangolásával? Mennyire vagy független az anyagiaktól, előítéletektől, testi vágyaktól? Mindezekben a függetlenség a fontos. Tudsz alkalmazkodni? Képes vagy-e Istennel meghitt, családias kapcsolatot kialakítani? Van-e bizonyos tapasztalatod abban, hogy még a saját károd árán is Érte élj és dolgozz? Hiszen a papi, szerzetesi hivatás lényeges eleme: ne önmagad keresd, hanem Istent! LEHETŐSÉGED: Módodban áll a felkészüléshez szükséges időt szabaddá tenned? Nincsenek súlyosabb, természetes kötelezettségeid? Pl. nem rád várna idős szüleid, kisebb testvéreid eltartása vagy gondozása? Tettél-e komoly elkötelezettséget jelentő ígéretet valakinek? Nem terhel-e jelentős adósság? Nem buktál már meg az élet más területén, amely komoly elkötelezettséget igényel? — Van-e reményed, hogy felvesznek a szükséges iskolákba? Mit gondolsz: találsz-e olyan püspököt vagy szerzeteselöljárót, aki felvesz? Nincs-e olyan betegséged, amely a papi hivatás gyakorlásában erősen gátolna, vagy meg is akadályozza? Képes vagy-e arra, hogy mindezeket a külső körülményeket úgy értelmezd, mint Isten akaratát? Hiszen a papi hivatásnál az a fontos: ne önmagad keresd, hanem Istentl Ha mindezeket végiggondoltad, beszéld meg következtetéseidet egy olyan pappal, akinek adsz a véleményére!
